„A talaj feketén vagy zölden tartása lényegében nem számít a lisztharmat szempontjából. Ennek folyományaként nem igaz az az állítás sem, hogy a talajról felszálló párának bármi köze lenne a fertőzés kialakulásában. Sőt, ennek az ellenkezője figyelhető meg: a kordonos szőlők sokkal hamarabb kapják el a lisztharmatot, mint a bakművelésűek. (Viszont a szépen benőtt talajon még a hétvégi dörgicsei árvíz sem okozott megfolyást.)
Azokra a félnótásokra, akik szerint egyes dűlőkben azért nincs lisztharmat most, mert a filoxéravész előtt kiváló adottságúnak tartották, kár szót vesztegetni, mert akkoriban nem volt jelen ez a betegség az országban. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek a szőlőtermesztésre kedvezőbb és kedvezőtlenebb adottságú területek. Vannak, de ennek semmi köze a lisztharmathoz.)