Tanulságok

„A talaj feketén vagy zölden tartása lényegében nem számít a lisztharmat szempontjából. Ennek folyományaként nem igaz az az állítás sem, hogy a talajról felszálló párának bármi köze lenne a fertőzés kialakulásában. Sőt, ennek az ellenkezője figyelhető meg: a kordonos szőlők sokkal hamarabb kapják el a lisztharmatot, mint a bakművelésűek. (Viszont a szépen benőtt talajon még a hétvégi dörgicsei árvíz sem okozott megfolyást.)

Azokra a félnótásokra, akik szerint egyes dűlőkben azért nincs lisztharmat most, mert a filoxéravész előtt kiváló adottságúnak tartották, kár szót vesztegetni, mert akkoriban nem volt jelen ez a betegség az országban. (Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek a szőlőtermesztésre kedvezőbb és kedvezőtlenebb adottságú területek. Vannak, de ennek semmi köze a lisztharmathoz.)

Összegezve: a klón szerepe 60%, a növényvédelem 25-30% (ezt úgy értem, hogy ezen a határon belül mozog annak hatása, hogy valaki felszívódó kemikáliákkal vagy biológiai módszerrel védekezik), a zöldmunka 10-15%. Lehet ide-oda tologatni a potmétert, de rossz (úgy értem: nem az adott termőhelyre való) klón esetén ilyen évben, mint az idei, minden erőfeszítés hiábavaló.

Gondolom így már érthető, miért cserélem le az olaszrizling vágómat.”