„Jogi és morális szempontból erősen aggályos, hogy a magyar képviselők 2014-ben hoznak egy törvényt, amely meghatározza, hogy a 2007-ben megkötött kétoldalú szerződésben milyen pontoknak kellett volna szerepelnie ahhoz, hogy legális legyen az egyoldalú kamatemelés. Ez visszamenőleges jogalkotás. A törvényalkotók pedig végtelenül kreatívak abban, hogy miként alázzák sárba a nekik nem vonzó ágazatot. A bankoknak kell bizonyítaniuk, hogy nem voltak tisztességtelenek. Természetesen a visszamenőlegesen kialakított keretrendszerrel ez nem lehetséges, de legalább addig is elmegy rá egy csomó jogi költség, bankvezetői idő és energia. Ha pedig valaki nem próbálja meg a bizonyítást, az eleve kudarcra ítélt jogi utat, akkor maga ismeri be, hogy tisztességtelen volt. Ez is egy kutyakomédia, de az sem jobb, ha mennek a perek, és minden nap bekerülnek a bankok a hírekbe, mert nem tudták bizonyítani, hogy nem voltak tisztességtelenek.
Mielőtt túlzott bankpártisággal lenne a blog megvádolva, természetesen le lehet itt is szögezni, hogy a bankoknak bűneik vannak. Olyankor is magas árfolyamváltási költséget számoltak fel, amikor ez nem volt indokolt. Szerencsétlen jól fizető hitelesekre próbálták ráhúzni a nemteljesítő hitelesek miatti kárt. A szerződésekben túlságosan is széles palettán kötötték ki maguknak az egyoldalú kamatemelések lehetőségét. Az előzetes kockázatfeltárás sokszor volt túlságosan is rutinszerű, a tájékoztatás sokszor csak egy papír aláírását takarta.