A jó színház nem kampányol

„Sosem politizált nyíltan, de sejteni önről, hogy nem jobboldali szimpatizáns. Meglepte a jelenlegi díjazási szisztéma alapján, hogy tavaly tiszti keresztet, az idén Kossuth-díjat kapott?

Őszintén szólva nem. Régóta erős szakmai felterjesztéseim voltak. Nem foglalkoztatott, hogy mikor kapok Kossuth-díjat, mert ismerem a díjak odaítélésének természetét, és a hiúságomat kielégítette a szakma jelölése. Személyesen az okozott problémát, hogy előbb adtak nekem, mint Fodor Tamásnak, akit szintén régóta felterjesztenek.

Elgondolkodott, hogy átvegye?

Nem. Ennek kétféle oka van. Hogy miért veszem át, egyszerű: azért, mert az én díjammal, amire éppen a saját kettéhasadt szakmámnak, a liberálisnak nevezett oldala terjesztett föl konokul, az Örkény Színház munkáját, szellemiségét, repertoárját, hangját ismerik el. Ugyanúgy, ahogy a társulatnak tíz év alatt kiosztott sok más díjjal is. A másik: ha egyszer a kormányzat deklaráltan antiliberális, vajon miért tüntet ki olyan művészeket, akiknek világlátása, művészi hitvallása liberális. Ismerem a kész választ: taktikából. Csakhogy ez híg válasz. Mert, bizony, gyakran meggyőződésből.

Lám, a hatalomnak gyakran tetszik, ami elvben nem kellene, és még az ellenzőknek is tetszik néha valami, amit mégis elleneznek. Mert a valóság bonyolultabb annál, hogy balos-jobbos. A politikai, társadalmi hasadás létrehozza kis tükörképeit a fejekben, a gondolkodásban. Hogyan lenne bárki, akár a hatalom, konzekvens, ha a fogalmaink nem megbízhatóak. Hol ezt jelentik, hol azt, nem fednek pontosan semmit, ide-oda húzogatjuk őket a valóságon, mint egy túl kicsi takarót. Ezekkel az egyszerűsítő konfliktuspárokkal: fideszes-liberális, mi-ők, nem lehet leírni azt, ami van. Láthatóan mindenki folyamatos zavarban van, mert nem tisztán gondolkodunk. Ez jelentős probléma. Ebben a világos, tisztességesen árnyalt gondolkodásért folytatott kötelező küzdelemben nagyon sokat tehet a színház. (...)

Az országgyűlési választások előtt az egyik hetilap arról írt, hogy jó pár társulat kampányszínházat csinál. Meglepte, hogy a felsorolásból kimaradt az Örkény?

Jól emlékszem arra az újságcikkre. Kicsit megsértődtem, hogy kihagytak, mert a kipécézett előadások jó előadások. Bizony, kizárt, hogy az említett színházak a politikai kampányok természete szerint gondolkodnának. Úgy ugyanis nem lehet jó színházi előadást csinálni. Azt meggyőződésből, érintettségből, fájdalomból lehet. Ezeknek pedig nem a parlamenti választásokhoz van köze, hanem az élethez. Nem pusztán azért tűzünk műsorra egy darabot, mert a közéletre rezonál. Ez ennél komolyabb dolog. Bonyolultabb, szebb.”