Ha felveszik Ukrajnát az Unióba, felveszik a háborút is!

Béke helyett háború, élet helyett öldöklés, építés helyett rombolás, háborúért Európai Uniós tagság.

Bármilyen határátrendeződés alapjaiban rengethetné meg az európai erőegyensúlyt, amit józan ésszel senki nem kívánhat. Ugyanakkor, mint említettük, a népek önrendelkezési jogával is nehéz bármit szembeállítani.
„De vajon elalszik-e a skót nemzeti büszkeség fellobbant lángja, vagy pusztán egyetlen állomása ez egy hosszabb folyamatnak. Ha ez utóbbi feltételezés bizonyul igaznak, akkor viszont az a kérdés merül fel, hogy vajon mi lehet a következő lépés, hiszen népszavazást újból kiíratni erről a kérdésről egyhamar nem lehet. Ám nagyon nehezen megállítható az az érzés, amely sokakban fellobbanhatott, amikor reális közelségbe került a függetlenség kivívása, egyetlen szavazás eredményétől függött a dolog. Hogy elhamarkodott lépéseket nem kíván tenni a skót politikai elit, azt híven jelzi Almond lemondása, vagyis politikai vereségének beismerése.
S mi a helyzet Európában? Úgy tűnik, a példa nagyon is ragadós lehet. Mi magyarok, nyilván a székelyekre, erdélyiekre gondolunk egyből, akik nem is haboztak kinyilvánítani rokonszenvüket a skót szakadárokkal. Ám több példa is van Európában, a központi régióban is – nem teljesen azonos, de néhány párhuzamot azért mutat a belgiumi flamandok esete, vagy Olaszország északi területe -, kicsit távolabb is – mondjuk a katalánok, vagy az írek lehetnek erre példa, de Korzika is újra felmerülhet.
A legrobbanékonyabb a helyzet a legtávolabbi periférián lehet. Mondjuk Ukrajnát – persze mutatis mutandis - ilyen szempontból talán már nem is kell emlegetnünk. De a balkáni országok határai sem mindenütt bombabiztosak, s a balti országoknak az orosz kisebbségeiktől való félelméről is sokat lehet hallani.
Összességében a jogszerű kiválás lehetősége nyilvánvaló politikai kihívás a jelenlegi status quót védeni szándékozó európai politikai elit számára. Hiszen nagyon nehéz demokratikusan érvelni azzal kapcsolatban, hogy egy-egy kiválni kívánó területtől milyen jogon tagadjuk meg a döntés jogát. Másfelől viszont az európai béke nyilvánvalóan a status quóra épül, tehát bármilyen határátrendeződés alapjaiban rengethetné meg az európai erőegyensúlyt, amit józan ésszel senki nem kívánhat. Ugyanakkor, mint említettük, a népek önrendelkezési jogával is nehéz bármit szembeállítani. A jövő nyitottá vált.”