Küzdeni és kiegyezni

„Az Európai Uniót és elődszervezeteit a kezdetektől a szocialisták és a kereszténydemokraták úgynevezett »technikai koalíciója« irányította, s ez alkotja a most felálló, Juncker-vezette Európai Bizottság gerincét is. Némi csavarral most a szocialisták kapták a gazdasági és pénzügyi portfóliót (a francia Pierre Moscovici), és hosszú hagyománnyal szakítva nem ők, hanem a kereszténydemokraták vitték el a szociális tárcát (a belga-flamand Marianne Thyssen). Maga a keresztényszociális Juncker is a két nagy néppárt együttműködésének köszönheti posztját, hiszen formailag mégiscsak a szocialista luxemburgi kormány jelölte országa nevében az Európai Bizottságba. És persze Európa legbefolyásosabb politikusa, a maga vezető tisztviselőit a legfontosabb kabinetfőnöki, főtitkári és egyéb kulcspozíciókba elhelyező Angela Merkel is nagykoalícióban kormányoz otthon. Csökkenő munkanélküliséggel, javuló gazdasággal, s eközben az ukrán válság miatt kirobbant hidegháborús hisztériát is mérsékelni igyekszik az angolszász hatalmak és néhány kelet-európai ország keménykedésével szemben.

Ha a szocialista biztosok (és kormányaik) a megszorításokkal szakítva a munkahelyteremtésre és a szociális méltányosság erősítésére koncentrálnak, s a kereszténydemokraták ismét komolyan veszik a szociális piacgazdaságot, akkor talán van esély a növekvő szegénység megállítására, a jóléti társadalom egyes elemeinek megerősítésére. Elsősorban persze ott, ahol az erős szakszervezetek és a valódi baloldali pártok nem Brüsszeltől várnak mindent, hanem maguk is készek a küzdelemre a szociális igazságért. Soha semmilyen jólét nem »csorog le automatikusan, ha az alul levők nem képesek megharcolni a nekik járó javakért.”