„Az életünk jelentős része mára virtuális világban zajlik: a munkánk, szabadidős tevékenységünk, pénzügyeink, információszerzésünk közlésük – szinte minden. Az életünk gyorsabb, kényelmesebb és főként olcsóbb, mintha mindenért sorba állnánk egy hivatalban, vagy az »utcáról« kéne őket beszerezni, kipróbálni.
- Ezek az egyre inkább napi rutin részét képező tevékenységek nyomot hagynak valahol, valamilyen szerveren, anélkül, hogy erre külön engedélyt adtunk volna, vagy egyáltalán ennek tudatában lennénk.
- Számos felesleges infó mellett jócskán hagyunk hátra értékes adatokat, amelyeket külön erre szakosodott cégek összegyűjtenek, rendszereznek, majd jó pénzért tovább passzolják azoknak, akik kíváncsiak rájuk. Itt főként kereskedelmi tevékenységre kell gondolni, de ez egy nyílt kör, amelyhez az egészségügytől kezdve a pénzintézeteken át a hadseregig bárki hozzáférhet, a titkosszolgálatokról nem is beszélve.
- Mivel sem társadalmi igény, sem erre épülő politikai akarat nincs a szabályozásra, gombamód szaporodnak az erre üzleti modellt épülő adathalász cégek, amelyek ingyenes szolgáltatásokkal árasztanak el minket, majd cserébe adatainkat titokban, követhetetlenül, részben vagy egészen törvénytelenül felhasználják.
- Az elidegeníthetetlen emberi jogaira oly büszke emberiség nagy ívben szarik az egészre.
A dologban nem az érdekes, hogy nem olvassuk el az apró betűs részeket, és ezért nem is tudjuk, mitől kéne tartanunk, hanem hogy ha pontosan megértjük a kockázatokat, akkor sem látunk benne semmi problémát.”