Tényleg, minek nyílt diktatúrát bevezetni egy olyan országban, ahol az ellenzék annyira retardált, hogy kivétel nélkül, valamennyi megmozdulásával a kormányon lévők kormányon maradását segíti elő?
„Tényleg, minek nyílt diktatúrát bevezetni egy olyan országban, ahol az ellenzék annyira retardált, hogy kivétel nélkül, valamennyi megmozdulásával a kormányon lévők kormányon maradását segíti elő? Ez az igazán nyerő kombináció: a totális hatalom minden lehetősége a demokrácia némi optikai előnyével párosítva. Ha nem lenne ez az ellenzék, ki kellene őket találni. Persze, nehéz ilyenkor nem arra gondolni, hogy pontosan így történt, ők valóban ki vannak találva, mert önszántából ritkán akar valaki piros masni lenni egy nagy rakás illiberalizmuson, pláne visszatérő jelleggel.
Reménytelen helyzetekben az emberek reménytelenül hülyén tudnak viselkedni, ebben nincs semmi különös. Ezért természetesen nem a ma visszalépését bejelentő Falus Ferenc a felelős a színre vitt bohózatért, hanem azok az ellenzéki tényezők, amelyek alkalmasnak találták őt a szerepre (netán arra is, hogy a fővárost vezesse, de ekkora cinizmust nem feltételezünk még róluk sem), aztán magára hagyták, majd elküldték amikor kínossá vált. Itt mindenképpen emlékezzünk meg kegyelettel az Együtt nevű, leendő néhai pártról, amelyik előbb nagy nehezen kiharcolta a főpolgármester jelölés jogát, hogy ennek örömére egy tipikus szoci kádert nevezzen meg, miközben magát két éve a szociktól akarja megkülönböztetni. Utóbbiak ráadásul megsértődtek, és onnantól tojnak az egészre. A DK meg a DK.”
„Szikrázó koponya”, de azt a nimbuszt, hogy legyőzte Orbán Viktort, „ezt mostanra teljesen erodálta” – fogalmazott a DK-elnökről a pártból kizárt Leel-Őssy Gábor.
A brüsszeli lap szerint a magyar miniszterelnök álmatlan éjszakákat okoz az uniós vezetőknek.
Nagy Ervin írása.
„A tegnapi közgyűlésen a liberális szivárványkoalíció, benne a Tisza Párt képviselőivel leszavazta a rezsicsökkentés fenntartásáról szóló indítványunkat” – mutatott rá Szalai Piroska.
A politikai elemző újfent kíméletlen volt.
„Az együttműködés ereje abban rejlik, hogy képesek vagyunk félretenni a különbségeinket és együtt dolgozni a közös célok eléréséért” – írta a leköszönő politikus.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
