„A liberális civilek és sajtójuk magyarázkodásánál azonban fontosabb Székely László reakciója. A biztos először belső vizsgálatot indított, ám néhány órával később már közölte is megállapításait. Eszerint lapunk a munkatársak belső levélváltását közölte, és a nevek kitakarásával azt a hamis látszatot keltette, mintha a levelezés Sárosi és Borza között zajlott volna. A valóság azonban az, hogy többször is idéztünk a főosztályvezető és a programvezető levelezéséből, teljes terjedelmében pedig annak a levélváltásnak másolatát közöltük, amelyben a munkatársak egyeztettek arról, mit is mondjanak Sárosi kérésére. Miután az ombudsman – tudatosan vagy figyelmetlenségből – félreértelmezte cikkünket, Sárosi és Borza levelezését is közöltük teljes terjedelemben. Azóta Székely László hallgat.
Hétfőn az Országgyűlés igazságügyi bizottsága egyhangúlag úgy döntött, meghallgatják a biztost az ügyben. Székelynek egy hete van arra, hogy átgondolja, mit lép. Az ombudsmani hivatal függetlensége és az abba vetett bizalom nem a Magyar Nemzet miatt kerül veszélybe, hanem attól, hogy az ombudsman egy ilyen helyzetben mit tesz, vagy mit nem tesz. Nála van a labda.”