Bussay - búcsú

„Bár a webes fejlesztőm azt javasolta, erre a felületre már ne töltsek föl tartalmat, mert lassan vége…mégis úgy éreztem, hogy ez az írás ide kívánkozik. Befejezésképpen. Alig pár hete, hogy eltemettük Bussay Lászlót. Sokan megemlékeztek róla - az emberről –, mindenféle felületeken. Borairól azonban kevés szó esett. Pedig igazi egyszemélyes borvidék volt Bussay, kinek munkája nélkül a Zalai borvidéknek ma egész biztosan nem jutna semennyi figyelem. Amíg nem kóstoltam a borait, addig Zala számomra a direkt-termő szőlőfajták génbankját jelentette tanulmányaim nyomán. Sokat gondolkoztam azon, vajon mitől sikerülhetett ez pont ott és pont Bussay doktornak.

A jó bor csak egy dolog, a táj, az adottságok és a hagyományok is közrejátszanak egy borvidék újjászületésében, de Bussay László karaktere, habitusa is bizonyára kellettek ahhoz, hogy egy kis határ menti falu országos rajongótáborra tegyen szert a hazai borivók köreiben. A házi orvos keze munkája nyomán még pár csörnyeföldi bor ma is ott van a polcokon. Betegsége előtti aktív éveit idézik meg.

Néhányan a régebbi olvasók közül talán emlékeznek rá, hogy a Táncoló megszületése a dokinak is nagyban köszönhető volt. A derekhegy.hu tulajdonképpen egy zalai, Bussay-fanpageként indult. (Első posztomat 2009-ben írtam ott.) A Derékhegyet a zalai születésű L. Nagy Laci és (az új oldalt ezekben a percekben is készítő) öccse, Nagy Ádám indították el hat-hét éve. Innen vált ki aztán 2009 végére a tancolomedve.hu, mely már kimondottan mindenféle borról szeretett volna szólni.

A Bussay László fénykorában készült 6-os, 7-es és 8-as borok inspiráló szerepe az új felületen is érzékelhető volt. Csupa kézműves csemege, néhol maradék cukorral, őszinteséggel, ösztönösséggel. A 6-os Szürkebarát vagy a 7-es Olasz, az a bizonyos félédes Tramini fajtájukon belül országos etalonokat jelentettek, és nem csupán számunkra.”