Amerika veletek van

Jó estét mindenkinek! Épp arról beszéltem Clinton elnökkel, hogy ha Chelsea-nél megindul a szülés mialatt beszélek, akkor övé a konvojom és azzal keresztül tud hajtani a forgalmon. (nevetés) Igazából nekem egész simán ment a közlekedés a hét folyamán. Nem tudom, mi a probléma. Mindenki panaszkodik a forgalomra, de nekem nem tűnt fel semmi. (nevetés)

Mindig csodálatos Matt Damon után következni. (nevetés) Láttam, hogy emberek kiszivárogtak, miután befejezte. (nevetés és taps)  A politikus keménymag határozott úgy, hogy itt marad miattam. (nevetés)

Szeretném megköszönni Clinton elnöknek a barátságát és vezető szerepét, ahogyan összehozott minket, úgy, ahogyan azt csak ő tudja. Bill akkor kért először, hogy jöjjek el a CGI-re [Clinton Global Initiative – Clinton Globális Kezdeményezés], amikor még szenátor voltam, s büszke vagyok arra, hogy mint elnök minden évben visszajöhetek. Elnökként Bill arra kérte az amerikaiakat, hogy szolgálják hazájukat – s most nemrég ünnepeltük a [Fehér Ház] déli kertjében az AmeriCorps 20 éves évfordulóját. Bill arra kérte mindannyiukat, vállaljanak kötelezettségeket arra, hogy jobbá teszik világunkat – és Önök együtt emberek százmillióinak életére voltak hatással. Úgy gondolom, egy vezetőt nem csak az minősít, amit ő tesz, hanem az is, mennyire képes másokat cselekvésre inspirálni. S ezzel a mércével mérve nyilvánvaló, hogy Bill Clinton kivételes globális vezetőképességről tesz tanúbizonyságot évtizedek óta, s gyanítom, így tesz majd az eljövendő évtizedekben is. (taps)

Nos, amikor beleegyeztem, hogy eljövök, volt egy kérésem is. Azt hiszem, a legjobb döntés, amit elnökként valaha is hoztam az volt, hogy felkértem Hillary Clintont, legyen nemzetünk külügyminisztere. (taps) Épp az imént üdvözölt engem a színfalak mögött. Mindig hálás leszek kivételes vezető szerepéért, ahogyan nemzetünket képviselte szerte a világon. S még mindig van egy adósságom, mert nekik, kettejüknek túl gyakran kellett távol lenniük egymástól. Hillary nagyon sok mérföldet tett meg külügyminisztersége idején.  Most látszik rajta a szolgálat letétele utáni ragyogás. (nevetés) Sokkal kipihentebbnek néz most ki. (nevetés)

Szóval csodálatos újra itt lenni a CGI-n. Nem is tudok elképzelni ennél megfelelőbb társaságot, akikkel megbeszélhetnénk a feladatot, ami ma idehozott engem – s az a kötelességünk, mint szabad embereknek, mint szabad nemzeteknek, hogy kiálljunk a bátor állampolgárok és félelmet nem ismerő civil társadalmi csoportok mellett, akik az egyenlőségért, a lehetőségekért, az igazságért és az emberi méltóságért dolgoznak világszerte.

Külön örömömre szolgál, hogy sokan, akik társaink ebben a munkában, csatlakoztak ma hozzánk – kormányok, civil társadalmi csoportok, köztük vallási vezetők, férfiak és nők szerte a világból, akik annak szentelik — és néha azért kockáztatják — az életüket, hogy felemeljék közösségeiket, megerősítsék nemzetüket, és egyetemes jogokat követeljenek minden állampolgárnak.  Megtiszteltetés számunkra a jelenlétük.

Minden évben ebben az időben elnökök és miniszterelnökök gyűlnek össze ebben a nagyszerű városban, hogy fontos ügyek előmozdításán dolgozzanak. De nem mi, vezetők vagyunk itt ma a legfontosabb emberek.  A civil társadalom vezetői azok, akik sok tekintetben a legtovább tartó hatást érik el, mert, ahogy a mondás tartja, a legfontosabb cím nem az elnök, vagy a miniszterelnök, a legfontosabb cím az állampolgár.

Az állampolgárok azok – a saját jövőjüket eltökélten kovácsoló hétköznapi férfiak és nők –, akik a történelem folyamán minden nagy változás és haladás elindítói voltak. Itt, Amerikában az állampolgárok voltak azok, akik a rabszolgaság eltörléséért dolgoztak, akik a nők és a munkások jogaiért és az emberi jogokért vonultak fel. Nekik köszönhető, hogy az Egyesült Államok elnökeként állhatok ma itt. Az állampolgárok azok, akik most is kiállnak a szabadságért, mely Isten adta joguk.

S ezt saját magam láttam a szószólókban és aktivistákban, akikkel szerte a világon találkoztam. Láttam Berta Soler bátorságában, aki a kubai Hölgyek Fehérben vezetője, s aki szerettei és a kubai nép szabadságának kivívása érdekében elviseli a zaklatást és a letartóztatást. Láttam a moszkvai és szentpétervári oroszok eltökéltségében, akik felemelik szavukat a jogállamiságért és az emberi jogokért. Láttam a szenegáli szószólók szenvedélyességében, akik demokráciájukat építik, s a fiatal afrikaiakban az egész kontinensen, akik segítenek előmozdítani Afrika felemelkedését. Láttam a ramallahi fiatal palesztinok reménykedésében, akik egy szabad és független államban felépített jövőről álmodnak. Láttam a burmai férfiak és nők állhatatosságában, akik a kedvezőtlen körülményekkel dacolva a demokrácia felépítésére törekednek.

Ezek az állampolgárok emlékeztetnek minket arra, miért olyan nélkülözhetetlen a civil társadalom. Amikor az emberek szabadon kimondhatják, amit gondolnak és vezetőik elszámoltathatóak, akkor a kormányok szorosabb kapcsolatban állnak az emberekkel, és hatékonyabbak.  Amikor a vállalkozók szabadon megvalósíthatják és kifejleszthetik ötleteiket, akkor a gazdaságok innovatívabbak és több kereskedelmet és befektetést vonzanak, s végső soron virágzóbbá válnak.

Amikor a közösségek, beleértve a kisebbségeket is, szabadon élhetnek, és választásuk szerint imádkozhatnak és szerethetnek, amikor a nemzetek tiszteletben tartják minden ember – többek között, vagy talán leginkább, a nők és a lányok – jogait, akkor azok az országok nagyobb valószínűséggel boldogulnak. Ha erős, sikeres országot akarnak, akkor erős és aktív civil társadalmakra van szükségük.  Akkor jön majd el az igazi változás, amikor az állampolgárok határokon átívelve szabadon szerveződhetnek és dolgozhatnak, hogy közösségeink egészségesebbek, a környezetünk tisztább, és a világunk biztonságosabb legyen.

S ezt a szellemet látjuk, amikor itt a CGI-n elkötelezik magukat, hogy segítik Nyugat Afrika népeinek Ebola elleni harcát.

Egy másik esetben is láttuk ezt a szellemet – a gyalogsági aknák elleni globális kampányban. Fáradhatatlan támogatók, mint Jody Williams harcoltak az Ottawai Egyezményért, s olyan vezetők, mint Patrick Leahy vezették a harcot Washingtonban. Húsz évvel ezelőtt Clinton elnök megígérte az ENSZ-ben, hogy az Egyesült Államok azon dolgozik majd, hogy felszámolja ezeket az aknákat, s korábban ma bejelentettük, hogy egy további fontos lépést teszünk.  A Koreai-félszigeten kívül — ahol egyediek a körülmények, mivel egy régóta fennálló kötelezettségünk van szövetségesünk, Dél-Korea védelmére –, az Egyesült Államok nem fog gyalogsági aknákat használni. (taps)

Így hát megkezdjük azon készleteink megsemmisítését, melyek nem szükségesek Dél-Korea védelméhez. S tovább dolgozunk azon, hogy megtaláljuk annak módjait, hogyan csatlakozhatunk hozzá, és végül hajthatjuk végre teljes mértékben az Ottawai Egyezményt.  S az Egyesült Államok továbbra is a világ legnagyobb anyagi támogatója lesz a globális aknamentesítő erőfeszítéseknek, melyek közösségeket és országokat szabadítanak meg ezektől a fegyverektől.

A lényeg az, hogy ez a civil társadalomban kezdődött.  Ez késztette Clinton elnököt és engem is a cselekvésre. És a támogatás a civil társadalomnak, mely felhívja a figyelmet fontos ügyekre és cselekvésre ösztönzi a vezetőket, nem csak egy mód arra, hogy megfeleljünk értékrendünknek – ez nem jótékonykodás. Ez nemzeti érdekünk. Azon országok, melyek tiszteletben tartják az emberi jogokat – beleértve a gyülekezéshez való jogot — történetesen a legközelebbi partnereink. Ez nem véletlen. Ellenben ahol ezeket a jogokat felfüggesztik, ott ez sérelmeket okoz és az igazságtalanság érzetét kelti, ami idővel instabilitáshoz, vagy szélsőségekhez vezethet. Ezért úgy gondolom, hogy Amerika támogatása a civil társadalomnak nemzetbiztonsági kérdés.

S pontosan azért, mert az állampolgárok és a civil társadalmak oly erősek – példa nélküli, ahogyan most a technológiát felhasználják, kapcsolatot teremtenek és mozgósítanak –, egyre több és több kormány tesz meg minden tőle telhetőt, hogy elnémítsa őket.

Oroszországtól Kínáig és Venezueláig könyörtelen intézkedéseket látunk, ahol a jogos eltérő véleménynyilvánítást felforgatónak bélyegzik. Olyan helyeken, mint Azerbajdzsán, a törvények még azt is hihetetlenül megnehezítik, hogy az NGO-k egyáltalán működni tudjanak.  Magyarországtól Egyiptomig végeláthatatlan szabályozások sora és nyílt megfélemlítések veszik egyre jobban célba a civil társadalmat. S szerte a világon olyan bátor férfiakat és nőket bántalmaznak, támadnak meg, vagy akár meg is ölnek, akik fel merik emelni a hangjukat.

Ma tisztelettel hajtunk fejet azok előtt, akik életüket áldozták. Ezek közül is a kameruni Eric Lembembe, a líbiai Salwa Bugaighis, a kambodzsai Chut Wutty, és az orosz Natalia Estemirova előtt.  Szolidaritásunkról biztosítjuk azokat, akik ebben a pillanatban is börtönben vannak. Leopoldo Lopez Venezuelában, Pierre-Claver Mbonimpa Burundiban, Ahmed Maher Egyiptomban, Liu Xiaobo és most Ilham Tohti Kínában, Father Ly Vietnámban.  És oly sokan mások. Megérdemlik, hogy szabadok legyenek.  Szabadon kell engedni őket.

A civil társadalom e fokozódó fegyelmezése a demokrácia leglényegét aláásó kampány.  S amire szükség van, az egy még erősebb kampány a demokrácia megvédése érdekében.

Hivatalba lépésem óta az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be, s külügyminiszterként Hillary Clinton segítette erőfeszítéseink sikerét.  A világ egyetlen országa sem tesz annyit a civil társadalom megerősítéséért, mint Amerika. Egy évvel ezelőtt, itt, New Yorkban megígértem, hogy az Egyesült Államok még többet tesz majd, s arra hívtam fel a világot, hogy csatlakozzon hozzánk ezen ügy érdekében. És sokukkal együtt dolgozva ezt meg is tettük. S ma büszkén jelentek be egy sor új lépést.

Először, a civil társadalmi csoportokkal való együttműködés és azok támogatása szerte a világon most már az egész amerikai kormányzat feladata. Az elnöki utasításnak megfelelően, amit ma adok ki, a szövetségi minisztériumok és hivatalok rendszeresebben fognak együttműködni és konzultálni a civil társadalmi csoportokkal. Ellen fognak állni külföldi kormányok arra irányuló kísérleteinek, hogy megmondják, hogyan segítjük a civil társadalmat. (taps) És ellen fognak állni külföldi kormányok arra irányuló kísérleteinek, hogy korlátozzák a békés gyülekezés, egyesülés  és véleménynyilvánítás szabadságát. Egyszóval ez nem csak a külügyminisztérium, vagy a USAID [az USA Nemzetközi Fejlesztési Hivatala] ügye, ez az egész kormányra tartozik – része Amerika vezető szerepének.

Másodszor, új innovációs központokat hozunk létre, hogy az egész világon erősítsük a civil társadalmi csoportokat. Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik partnereink ebben a munkában, köztük Svédország kormányának és az Aga Khan Fejlesztési Hálózatnak (Aga Khan Development Network). A jövő évtől kezdődően a civil társadalmi csoportok már használatba vehetik ezeket a központokat, hogy kapcsolatokat építsenek, és hozzájussanak ahhoz a tudáshoz, technológiához, és finanszírozáshoz, amelyre szükségük van ahhoz, hogy ötleteiket átültessék a gyakorlatba. Hat központtal indítunk Latin-Amerikában, a szubszaharai Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában. Az elnyomó kormányok megosztják egymással „legrosszabb gyakorlataikat”, hogy meggyöngítsék a civil társadalmat. Mi segítünk Önöknek abban, hogy megosszák a „legjobb gyakorlatokat”, hogy erősek és energikusak maradjanak.

Harmadszor, kiterjesztjük a Demokráciák Közössége (Community of Democracies)nevű szervezetnek nyújtott segítségünket és pénzügyi támogatásunkat, hogy jobban tudjuk koordinálni a diplomáciát és a nyomásgyakorlást, melyet kifejtünk. Ez pedig több támogatást jelent azok számára, akik a civil társadalmat korlátok közé szorító törvények ellen küzdenek. Az elmúlt években együtt dolgoztunk azon, hogy megakadályozzuk a civil társadalom újabb korlátozásait Kenyától Kambodzsáig. És segítettünk kitágítani a civil társadalom terét Hondurastól Tunézián át Burmáig. Ha közösen lépünk fel, még többet tehetünk.

Végül, megnöveljük támogatásunkat a civil társadalmi csoportok teljes spektrumának. Megnöveljük a támogatások kereszttüzében álló civil szervezeteknek nyújtott vésztámogatást. Még többet teszünk azért, hogy megtaláljuk a különböző szervezetek számára azokat az adományozókat és pénzügyi támogatásokat, amelyekre szükségük van. Az elkövetkező hónapokban pedig a Pénzügyminisztérium véglegesíti majd az erre vonatkozó szabályozást azért, hogy az Önök alapítványainak még könnyebb és kevésbé költséges legyen a tengerentúli szervezeteket támogatni. (taps)

Megnöveljük jogi támogatásunkat és technikai segítségnyújtásunkat azoknak, akik felveszik a harcot az őket nyomás alatt tartó törvények és szabályok ellen. A Nyílt Kormányzati Partnerségen (Open Government Partnership) keresztül pedig több kormánynak segítünk abban, hogy valódi partnerséget építsen ki a civil társadalommal. Továbbra is kiállunk a szabad és nyílt internet mellett azért, hogy az egyének hozzájussanak az információkhoz, és saját maguk formáljanak véleményt azokról a kérdésekről, melyekkel országaik szembenéznek.

Különböző programjaink segítségével a világ fiatal vezetői felé is fordulunk, hogy segítsük felépíteni a civil társadalom vezetőinek új generációját. Üzenetünk ezeknek a fiatal embereknek egyszerű: Amerika Veletek van.

Kiállunk az olyan pedagógusok mellett, mint a kenyai Walid Ali. Hol van Walid? Épp az imént volt szerencsém találkozni vele. Ott van. (taps) A szomáliai határ mentén fekvő kis falujában a fiataloknak nincs munkájuk, és a kábítószerezés kísértésébe esnek. Terroristák toboroznak közülük. Walid ellenben tanácsokat ad nekik, vállalkozói ismereteket tanít, és kis földterületeket ad nekik a gazdálkodáshoz  — ezzel segít nekik újraépíteni az életüket és a közösségeiket, és valódi választást nyújt a számukra. Ahogyan ő mondja, nem csak a demokrácia eszméjéért küzd, hanem azért is, hogy „megerősítse a demokrácia gyakorlatát”. Köszönjük neked, Walid, rendkívüli erőfeszítéseidet, melletted állunk. (taps)

Kiállunk az olyan segítők mellet, mint Miriam Canales. Hol van Miriam? Ott van. (taps) Olyan közösségekben végzi a munkáját, amelyeket megnyomorít a rettenetes erőszak, és a gyerekek annyira félnek kimenni az utcára, hogy sokan belevágnak egy veszélyes és halálos menetelésbe északra. Miriam segítő központjai biztonságos menedéket nyújtanak nekik, hogy játszhassanak, növekedhessenek és tanulhassanak. Miriam azt mondja, az az álma, hogy „a hondurasi emberek szabadon járhassanak” és hogy a fiataloknak „esélyük legyen a saját országukban”. Nagyon büszkék vagyunk rád, Miriam, és melletted állunk. (taps)

Kiállunk az olyan aktivisták mellett, mint a kambodzsai Sopheap Chak. Hol van – á ott vagy, Sopheap. (taps) Sopheap végignézte, ahogy egy emberjogi aktivista társát elvonszolja a rendőrség, és elmenekülhetett volna, de azt mondja, soha egyetlen percre sem jutott eszébe, hogy elhagyja Kambodzsát. Továbbra is mozgósítja a fiatalságot, tüntetéseket szervez az igazságot követelve. Saját szavaival „Olyan kambodzsai állampolgárokról álmodom, akiknek osztályrészül jutnak a megérdemelt szabadságjogok.” Nagyon büszkék vagyunk Rád és melletted állunk. (taps)

Kiállunk az olyan szószólók mellett, mint az egyiptomi John Gad. Hol van John? (taps) Mint minden egyiptomi, John is átélte az elmúlt évek zűrzavaros időszakát. Művészként a költészetet és a performanszokat használja arra, hogy segítsen az embereknek „felfedezni a bennük rejlő erőt”, ami nagyon jól leírja, hogy mit is jelent közösségszervezőnek és vezetőnek lenni. Nőknek és lánygyermeknek is segített, hogy fel tudják dolgozni az őket ért erőszakot és szexuális támadásokat. Az ő szavaival: arra koncentrál, „hogyan taníthatná meg az egyiptomiakat elfogadni egymást”. Azt is mondta, hogy „vannak jogaink, melyeket békés úton is megszerezhetünk.” John a jövő. Ezért állunk ki mellette. (taps)

Nos, ezek az emberek csak egy kis mintát képviselnek, egy apró példáját annak a különleges indíttatásnak és bátorságnak, valamint elkötelezettségnek, melyek gyakran nem kerülnek az újságok címlapjára. Róluk nem készülnek híradások. Ha ők veszélybe kerülnek, vagy zaklatják őket, az általában nem kerül be a hírek közé. De ők azok, akik elvégzik a sziszifuszi munkát annak érdekében, hogy a világ egy kicsivel jobb hely legyen.

Bonyolult világban élünk. Tökéletlen választásokkal szembesülünk. A valóság néha az, hogy például nemzetbiztonságunk érdekében az Egyesült Államok olyan kormányokkal dolgozik együtt, akik nem tartják teljes mértékben tiszteletben állampolgáraik egyetemes jogait. Ezek olyan választások, melyekkel én, mint elnök folyamatosan szembesülök. És sohasem fogok bocsánatot kérni azért, mert minden tőlem telhetőt megteszek az amerikai nép védelem és biztonsága érdekében. Ez az első és legfontosabb feladatom. (taps) De ez nem jelenti azt, hogy az emberi jogokat fel lehet áldozni a szükség oltárát.

Tehát bár kényelmetlen, és bár néha ez súrlódásokat okoz, az Egyesült Államok továbbra is fel fog szólalni minden ember emberi jogaiért, és arra fogja ösztönözni a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben ezeket a jogokat és szabadságokat. Ettől sohasem fogunk eltekinteni, mert ez része annak, akik vagyunk, és része annak, amit képviselünk. (taps)

Amikor a kormányok különböző praktikákat vetnek be saját polgáraik és civil társadalmuk ellen azt remélve, hogy senki sem fogja ezt észrevenni, a mi dolgunk, hogy ráirányítsuk a reflektorfényt az ilyen visszaélésekre. És ha olyan személyeket, mint akiket ma bemutattam Önöknek elnyomnak, a mi dolgunk, hogy felemeljük őket. Ha megpróbálnak Titeket fallal elzárni a világtól, akkor mi megpróbálunk Titeket kapcsolatba hozni egymással. Ha kormányaitok megpróbálnak elnyomó törvényeket életbe léptetni, megpróbálunk szembeszállni azokkal. Ha megpróbálják elzárni Tőletek a pénzcsapokat, mi megpróbálunk segíteni Nektek életben maradni. És ha megpróbálnak Titeket elhallgattatni, akkor mi fel akarjuk erősíteni a hangotokat.

És ha a sok korlátozás, a nyomásgyakorlás, a zaklatás és a félelem közepette azt próbálják Veletek elhitetni, hogy a világot nem érdeklitek és a barátaitok elhagytak Benneteket, soha ne higgyetek nekik. Mert nem vagytok egyedül. Sohasem vagytok egyedül. (taps) Aktivista társaitok Veletek vannak, és a közösségeitek Veletek vannak. Barátaitok a világ minden részén mellettetek állnak. Az Egyesült Államok mellettetek áll, és az elnöke is mellettetek áll.

Bármilyen sötét is az óra, emlékezzünk Martin Luther King szavaira: „Az idő mindig megfelelő arra, hogy helyesen cselekedjünk!”. Martin Luther King ez is mondta: „A morális univerzum íve hosszú, de az igazság felé hajlik.” Az ok, amiért támogatjuk a civil társadalmat az, hogy saját országunkban megtapasztalhattuk, hogy ténylegesen az igazság felé hajlik ez az ív. De nem magától. Azért hajlik arra, mert átlagos emberek rendkívüli dolgokat cselekszenek minden egyes napon, és ők azok, akik ezt az ívet az igazság felé hajlítják.

Ezért van szabadság az országunkban. Ezért állhatok itt ma Önök előtt. És ezért állunk ki mellettük holnap.

Isten áldja mindnyájukat. Isten áldja mindazokat, akik nehéz körülmények között dolgoznak szerte a világon. (taps) Köszönöm, CGI. Köszönöm, Clinton elnök. Köszönöm. (taps)