„– Dolgozott már az OSZK-ban, de mi indította arra, hogy megpályázza a főigazgatói posztot? Mostanában az egymást gyorsan követő vezetőkről szólt a könyvtár élete, emellett a digitális világ terjedése, a megváltozott olvasási szokások is nyilván nehezítik az intézmény helyzetét.
– Hármas válság van itt egyszerre: könyvtárszakmai, üzemeltetési és vezetői. Az OSZK a magyar nemzeti kulturális örökség, benne számtalan ritkaság és felbecsülhetetlen érték gyűjtője, őrzője és szolgáltatója, nem engedhetjük meg, hogy ne gondoskodjunk róla. Kihívásnak, ugyanakkor fontos feladatnak tartom a válság megoldását, ezért pályáztam. A vezetési válság mintha tünet lenne: néhány hónap alatt három vezető volt, a dolgozók így nem tudják, merre tart a ház, nincs stratégia. Választóvonalhoz érkeztünk ugyanis, ez pedig a könyvtárszakmai kihívás. Az adathordozó-váltás korszakát éljük, a papír világából a digitális világba lépünk. Új elvárásoknak kell megfelelni: az információnak házhoz kell mennie. A könyvtár, úgy általánosságban is, felemásan reagált erre a történelmi helyzetre. Mindenhol lépéseket tesznek az állomány digitális elérhetősége felé, közben a könyvtárosok nagy része fájdalommal tekint a folyamatra, a „könyvesek” lassan önálló kategóriává válnak a könyvtárosok között. Konszolidáció kell, de persze ez nem újdonság, húsz éve mondják már. (…)