Mandoki: Az integráció a bevándorlók felelőssége
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A Nyugat tényleg elhitte, hogy gyenge. A szembenézés és az önkritika fontos, de a morális tépelődésünk nem jogosíthat fel arra, hogy hátradőljünk, amíg emberek a mi értékeinket képviselve halnak meg.
„A Nyugat tényleg elhitte, hogy gyenge. Hogy képtelen kiállni saját érdekeiért és értékeiért. Nem vagyunk hajlandóak szembenézni két hatalmas fenyegetéssel: az egyik a nemzeti szabadságot, szuverenitást és a nemzetközi jogot tiporja el katonáival, a másik pedig közel-keleti és nyugati állampolgárok ezreit fosztja meg alapvető jogaitól, életétől és méltóságától.
Ha mi nem állunk ki ezek mellett az értékek mellett, akkor senki sem fog. És akkor perceken belül meg fognak szűnni létezni.
Ronald Reagan 1964-ben mondta el a mára A Time for Choosing [A döntés ideje] néven elhíresült beszédét. A hidegháború kontextusában elhangzott szavak arra hívták föl a hallgatóság figyelmét, hogy a külpolitikában kötelességünk az erkölcsileg helyes döntést meghozni, kompromisszum nélkül, még ha az háborúhoz vezet is. (...)
Reagan szavai ma, az ISIS és Putyin fenyegetésének árnyékában aktuálisabbak, mint valaha. 2014-ben Obamának, a nyugati vezetőknek és mindannyiunknak, akik nyugatinak valljuk magunkat, két választásunk van: vagy megcsömörlünk a gazdasági válságban és a belső problémáink kezelésében, és beleélve magunkat saját gyengeségünkbe hagyjuk, hogy az értékeinket a szemünk előtt vegyék semmibe, állampolgárainkat pedig a szemünk láttára végezzék ki; vagy elhisszük újra, hogy saját meggyőződésünkért érdemes harcolni, hogy van miért büszkének lennünk a keresztény-zsidó kultúrkörön és a felvilágosodáson alapuló értékrendünkre. Hogy elhisszük végre újra, hogy lesütött szemek nélkül ki kell állnunk a szabadságért, az emberi jogokért, a nemzeti önrendelkezésért és mindenért, ami fontos számunkra, bármire kerül is.
Igen, a Nyugat követett el a történelem során elítélendő bűnöket, egészen a közelmúltban. Gyakran használunk kettős mércét, ítélkezünk másokon és lenézünk más népeket. A mi kultúránkban jelent meg számos gyomorforgató eszme, pusztító háború és kegyetlen diktatúra. A szembenézés és az önkritika fontos, de a jelen harcait a jelenben kell megvívnunk, és a morális tépelődésünk nem jogosíthat fel arra, hogy nyugodtan hátradőljünk, amíg emberek a mi értékeinket képviselve halnak meg.”