„Eddig a baloldal és a hozzájuk szorosan kötődő liberális vonal ahhoz volt szokva, hogy a világpolitika és gazdasági erővonala, illetve a hazai média többsége, (az itt lévő külföldieket is ideértve) tálcán kínálta nekik a hatalom megszerzéséhez és gyakorlásához szükséges háttérelemeket. Miután ez csökkent, vagy legalábbis a jobboldali erőviszonyokat nézve a kiegyenlítődés irányába mozdult el, a baloldal úgy összességében debil állapotba került. Olyan lett, mint akinek a kezét elengedve nem tudja, mit kell csinálnia, értetlenül áll a nagy semmibe.
Józsi bácsi a sarki kocsmából mondaná, olyan ez a társaság, mint a gizda tótkomlósi barátom, aki csak akkor volt erős, meg nagyszájú, amikor a behemót Lajos mellette állt. Van benne igazság, de kiegészítenem azzal, hogy a baloldal akkor is maga mellett gondolja a behemótot, amikor ott sincs. Ekkor jönnek a halleluják. Amikor meg hirtelen észreveszi, hogy elengedték a kezét sírni kezd, saját torkát rágja.
Európa politikai irányultsága is változás előtt áll. Sokan tagadják, vagy nem akarnak tudomást venni róla. A liberális baloldal se veszi komolyan a változásokat. Ők még az őskövületű szemléletben bíznak.
Csak meg kell nézni az önkormányzati választásokra való készülődésüket. A budapesti agonizálásuk a legszebb. Van ott minden, mint a szatócsboltban. Főpolgármester jelöltállításuk már a vicckategóriát is túllépte.”