A Marx-szoborral kapcsolatos fejleményekről

Tisztelt Egyetemi Polgárok!

Az elmúlt hetekben a média egy része a Corvinus Egyetemmel kapcsolatos legfontosabb hírnek a Marx-szobor kérdését tartotta. A cikk-írók és a kérdéshez hozzászólók többsége – az igazi okok kizárólagos ismerőiként megnyilvánulva – politikai nyomásgyakorlásról és az egyetem autonómiájának elvesztéséről beszél, és aggódva-felháborodva a külső politikai hatalom előtt meghajló egyetemi vezetés kapitulációját véli felismerni a történtekben. Egyes politikai erők és szimpatizánsaik saját győzelmüket ünneplik, bevett fordulatként a Marx-szobor „eltávolításáról”, ennek kezdeményezéséről nyilatkozva, mások viszont, a hiányos információk alapján, „ellenállást” sürgetnek, sőt a volt hallgatók egyetemi regiszterből való törlését vízionálva szükségét látják a Marx-szobor „megvédésének”. A Marx-szobor kérdésének a napi politika kontextusában történő értelmezése azonban – tűnjék bármilyen hatásosnak – teljes tévút.

Ezért szeretném ismételten leszögezni, hogy a Marx-szobrot a Budapesti Corvinus Egyetem területéről nem távolítjuk el, s új egyetemi helyének megtalálásában semmiféle politikai erőnek, külső nyomásnak vagy kezdeményezésnek nem volt szerepe. Bármely, ezzel ellentétes állítás tévedés vagy megtévesztés. A Marx-szobor elhelyezése, és ennek értelmezése ugyanis csakis a Budapesti Corvinus Egyetem kontextusában történhet, mivel a diskurzus egyáltalán nem Marxról szól, hanem a Corvinus Egyetemről. Arról az egyetemről, amely idén tíz éve vette föl a Corvinus nevet, s amelynek a Fővám téri épület a központi épülete. Az az épület, amely évtizedekig a Közgáz fő épülete volt, tíz éve viszont már a Corvinus Egyetemé.

A Marx-szobor Háy László, az akkor már négy éve Marx nevét viselő Közgazdaságtudományi Egyetem rektora felkérésére készült 1957-ben. A névadó szobra ezt követően került az egyetem aulájának fő helyére. Azonban az egyetem közel negyed százada már nem Marx nevét viseli. Egy évtizede pedig egy másik egyetemmel kötött szövetséget és lépett integrációra a Közgáz: a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemmel, amelynek történelmi múltja egészen másként alakult. A két intézmény jelene – és identitása – viszont tíz éve közös, mégpedig Corvinus név alatt. A Corvinus egyesíti az addig különálló közgazdaságtudományi, illetve kertészeti egyetemi identitásokat. Mindennek a szimbolikában is meg kell jelennie: egy olyan alkotással az egyetem központi helyén, amely az egész Corvinust, a közös identitást fejezi ki. A Marx-szobor nem ilyen.

Ha a Corvinus Egyetem központi épülete a Villányi úton, a Budai Campus területén lenne, s benne csupán a Kertészeti Egyetem múltjára vonatkozó szobrot, vagy egyéb relikviát találhatnánk, joggal lennének elégedetlenek a Közgáz Campus dolgozói. Most viszont joggal elégedetlenek a Budai Campushoz tartozók, hiszen egyetemük főépületébe belépve a Közgáz Campus múltjával szembesülnek, a Corvinus jelenével viszont nem.

A tényszerűség kedvéért tekintsük át az elmúlt két évben történteket. Jómagam e tárgyban először nem sokkal rektorrá választásomat követően, 2012. február végén nyilatkoztam (a Hvg.hu-nak) a rektori programomban is szereplő, corvinusos identitást kifejező és erősítő jelkép megtalálásának szükségességéről. A Marx- szoborral kapcsolatban pedig elmondtam, hogy – jóllehet az egyik elődintézmény múltjának a része – a Corvinus Egyetem fő helyén az intézmény nevét, jelenét és jövőjét kifejező szimbólumnak kell helyet kapnia.

2012 októberében a Marx szobor új helyre kerülésével kapcsolatos kérdésre válaszolva megemlítettem, hogy „egy állandó egyetemtörténeti kiállítást tervezünk. Ennek a tárlatnak lehet a része a Marx-szobor.” Szóltam ugyanakkor arról is, hogy megkezdődtek az egyeztetések a Corvinus szimbolika megjelenítéséről.

Fentiekből több minden látható. Egyik, hogy a kérdéssel kapcsolatos véleményem az elmúlt több mint két évben semmit sem változott. A másik, hogy ezt a véleményt kizárólag egyetemi, politikától – ahogy Marx életművének megítélésétől – is független szempontok alapján alakítottam, alakítottuk ki. A harmadik, hogy az állandó egyetemtörténeti kiállítás létesítésének ötlete is a 2012-es évhez köthető, a Szenátus a végső döntést a kiállítás létesítéséről 2013 októberében hozta meg. A szükséges technikai lépések időigényét figyelembe véve az állandó egyetemtörténeti kiállítás – amely egyúttal a 2014 szeptemberében kezdődő jubileumi tanév egyik első jelentős eseménye lesz – megnyitására 2014. szeptember végén kerülhet sor. Nemcsak a Marx-szobor kerül ezzel a kiállítással új helyre. Az Egyetem új, méltó helyet szeretne találni például az aulában, illetve az intézmény különböző helyein korábban esetlegesen, átgondolás nélkül elhelyezett egyéb emléktábláknak is.

Mind a Budai, mind a Közgáz Campus oktatói és dolgozói a Corvinus Egyetem polgárai. Mindannyian joggal lehetünk büszkék erre. Joggal lehetünk büszkék arra, amit a Corvinus név szimbolizál: a humanizmusra és a reneszánszra, a tudás, a tudomány kitüntetett szerepére, az elvitathatatlan értékekre. Ha valaki belép a Corvinus Egyetem főépületébe – legyen akár az egyetem polgára, akár egyszerű látogató, vagy akár neves vendég, mint a nemrég díszdoktorrá avatott ENSZ főtitikár – lássa azt, mit is jelent a corvinusos identitás. Mi, a Corvinus Egyetem polgárai ezt érezzük magunkban, és elérkezett az idő, hogy a magunk és mások számára is megjelenítsük.

Hangsúlyozom végül, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem ma hazánk egyik legsikeresebb felsőoktatási intézménye. Ezért mindannyiunk felelőssége, hogy a mondvacsinált, alaptalanul, ugyanakkor a nyilvánosság előtt gerjesztett viták az egyetem megkérdőjelezhetetlen tekintélyét ne csorbítsák. Joggal várhatjuk mindenkitől, legyen az politikus, újságíró vagy egyetemi polgár, hogy az egyetemmel kapcsolatos megnyilvánulásaiban ezt tartsa szem előtt, mind a felvetett témák, mind azok hiteles bemutatása tekintetében.

Rostoványi Zsolt
rektor