Lenne-e értelme egy ilyen döntésnek, ha csupán az lenne a célja, hogy borsot törjön néhány száz nagyüzem vezetőjének, tulajdonosának az orra alá?
„Ez a döntés nem annyira nagyüzemek tulajdonosait érinti hátrányosan, sokkal inkább fogja hátrányosan érinteni a földtulajdonosokat, közülük is a kisebbeket. Azokat, akiket a negyedszázaddal ezelőtti kárpótlás helyzetbe hozott, akik a bérleti díjon keresztül számukra érzékelhető jövedelmet szereztek, ráadásul legálisan adómentesen. Ők a leginkább érdekeltek abban is, hogy a nagyüzemek megmaradjanak és prosperáljanak, mert számukra ez a szektor jelenti a hosszú távú biztosítékot a földbérletre és a belőle szerezhető jövedelemre. Ez a kormányzati döntés most a társadalomnak ezt rétegét, a föld tulajdonosait fogja nagyon érzékenyen érinteni. Nem azért, mintha önmagában ez a jövedelem irritálná a kormányt, bár egy »munkaalapú társadalomban« akár ez is előfordulhatna. Nem, itt ennél sokkal nagyobb tét forog kockán.
Általában a földet bérlők az uniós támogatással nagyjából megegyező vagy akörüli összeget fizetnek a földtulajdonosoknak. Ezzel ez a jövedelempótló támogatás lényegében eddig is »átszivárgott« a földet művelőktől a föld tulajdonosához. A földforgalmi törvény napvilágra kerülése után a földtulajdonosok rövid időre a törvényben foglalt birtokkorlát haszonélvezőjének érezhették magukat: a korlát tényleges érvényesülése előtt a birtokkorlát által érintett földbérlők akár jelentős díjemelés árán is meghosszabbították a szerződéseket, hogy így meneküljenek ki legalább átmenetileg, de talán véglegesen is a korlát alól. (A kormány mostani döntésével ez a lépés különösen drágának bizonyul.)
A menekülési útvonal tehát adott az érintett nagyobb gazdaságok számára: el kell érni, hogy a földhasználatért kifizetett összeg továbbra is nagyjából a megkapott támogatással egyezzen meg. Ehhez csökkenteni kell a földbérleti díjakat. Elvileg ez nem lenne járható út, hiszen a tulajdonosnak nem lenne érdeke ezt elfogadni, egyoldalúan pedig nem nagyon van lehetőség a szerződés módosítására. Jobban átgondolva azonban be kell látnunk, hogy a földtulajdonosok – ha nem is első szóra – végül aligha tehetnek majd mást, mint elfogadják a díj csökkentését. A másik választásuk ugyanis az lenne, hogy nem lesz, aki fizessen a földért. Azt ugyanis nem gondolhatja komolyan senki, hogy rövid idő alatt előterem nagyjából egymillió hektárra olyan új bérlő, aki képes és akar is az eddigihez hasonló összegű bérleti díjat fizetni. Azt elvethetjük, hogy majd maguk a tulajdonosok fogják tömegesen megművelni a földet. Ha ezt akarták volna, akkor eddig is megtehették volna.”
„A bővítés most újra beindult, de ha ebből Törökországot kihagyják, az stratégiai hiba lesz” – mondja Mehmet Kemal Bozay. A török külügyminiszter-helyettessel az NKE-n tartott előadása után beszélgettünk a török stratégiai gondolkodásról, a világrendváltásról, Törökország EU-aspirációiról, valamint arról, miért kiemelt kapcsolat számukra a magyar. Interjúnk.
Egy felmérés szerint minél erőteljesebb világszerte az LMBTQ-kampány, annál több a zaklatás és erőszak a közösség tagjai ellen.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Az egyensúlyozó magyar politika jó, de veszélyes lehet, véli Sumantra Maitra, az American Ideas Institute kutatási igazgatója.
Milyen hatása lehet az EP-választásnak az EU intézményi változásaira, stratégiai irányaira? Lesz-e geopolitikai tényező Európa, és hídállam Magyarország? Két EU-szakértőt kérdeztünk podcast-műsorunkban.
A külügyminiszter Milorad Dodik boszniai szerb vezetővel tartott közös sajtótájékoztatót.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
