Egy ember emlékműve

„De akkor is ott lesz. Emlékeztetve egy ember hajthatatlanságára, gőgjére és megalomániájára. Egy emberre, aki meg van róla győződve, hogy ő a harmadik honalapító, hogy vele kezdődött az új aranykor. Egy emberre, aki ráíratja az emlékműre, hogy a német megszállás áldozataira emlékezik, miközben csak idegesíteni akarja a liberális értelmiséget. Mert élvezi, hogy megteheti. Négy évig még biztosan.

Becsülöm azokat, akik ősztől újra kimennek a Szabadság térre, mert hisznek abban, amiben én nem. Abban, hogy azt az embert mindez érdekli. Vagy hogy tízmillió magyart érdekelni fog. Nem fog. Ők nem egy ember hajthatatlanságának emlékművét látják benne, hanem csak egy béna madarat meg egy elaléló angyalkát. Nem látják, hogy ez a harmadik honalapítás emlékműve. Mert úgy szóla az Alaptörvény és a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata, hogy a bitang német elvette a függetlenségünket, a Fidesz pedig - az átmenet zavaros két évtizede után - visszaadta. Ez az új rendszer alapvetése, ezen nyugszik minden duma a rezsicsökkentéstől a kaszinókoncessziók osztogatásáig. Ez biztosítja, hogy annak az embernek mindig, mindenben igaza van, akkor is, ha az ellenkezőjét mondja korábbi szavainak.”