Viszlát, magyar foci, keresek más hobbit

„Nekem nincs szurkolói kártyám, és nem is lesz egy ideig, erről viszont nem én tehetek. A kártya elvi szinten engem alapvetően nem érdekelt, nincs titkolnivalóm, ha az MLSZ-t boldoggá teszi, hogy megadom a születési évemet, akkor nem gördítek eléjük akadályt.

A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy az MLSZ tesz arra, hogy vannak-e szurkolók egy meccsen. Elfoglaltságaim miatt úgy terveztem, hogy legközelebb csak a Diósgyőr–Honvédra látogatok haza, ami, terveim szerint, egy kellemes őszi napsütéses meccs lesz szombat délután. Egészen addig nem is leszek Miskolcon.

Viszont ez azt jelenti, hogy a meccsre egyszerűen nem engednek be: szurkolói kártyát nem állítanak ki meccsnapokon, más nem válthatja ki, és mivel Magyarországon vagyunk, online igénylésről egy percig sem volt szó. (…)

Belefért eddig a szar foci, az omladozó lelátó, az emberek szánakozó tekintete, amikor látják, hogy én még tényleg tudok lelkesedni egy olyan bajnokságért, amiben nagyjából két-három évente robban ki egy jó kis bundabotrány. Azt viszont már nem nyelem le, hogy szabadságot kelljen kivennem csak azért, hogy a meccs előtt egy nappal megteremthessem az elvi lehetőségét annak, hogy később egy csomó időt elbaszhassak erre az egészre.”