A Fidesz-vallás

„Az ember óhatatlanul is a vallási fanatizmusra asszociál. Főleg amikor teljesen illogikus, érthetetlen és az egyszerű emberek számára érdekellentéteket hordozó ügyekben sem csillapodik a rajongás. Mint a stadionépítések ügye. A kormányzat milliárdokat fordít a focira, miközben a lakosság egyharmada szinte éhezik. És annak a bizonyos egyharmadnak nagy része mégis lelkesen támogatja a kormányzat stadionépítéseit. Ugyancsak jó példa a kancelláriának a budai várba költöztetése, mely 100 milliárdot emészt majd fel, miközben a lakosságot sokkal inkább érintő egészségügyre és oktatásra nem jut pénz. És ezt is lelkesen fogadják az emberek. Kivárják a hihetetlen hosszú kórházi várólistákat, elviselik a túlzsúfolt és gyengén felszerelt kórházakat, a kevés munkahelyet, a rosszul működő oktatási rendszert, a szétmálló közutakat és közben mégis támogatják a legfőbb vezető pénzherdálásait. Feltehető tehát a kérdés: mi az, ami miatt szó szerint bármit elfogadnak Orbántól és pártjától az őket támogató milliók? A válasz: a hit! Hit abban, hogy a legfelső vezető mindenben bölcsen dönt és hit abban, hogy a kiválasztott párt a lehető legjobbat teszi követőivel. (…)

A Fidesz-vallás ma erősen jelen van a magyar társadalomban és egyelőre sem belföldön sem külföldön nem találják ellenszerét. Hasonló típusú elvakultság csak az iszlamista államokban tapasztalható, nem véletlen, hogy az orbánisták annyira szimpatizálnak ezekkel az országokkal. (Két fanatikus mindig sokkal inkább megérti egymást, mint egy nyitott felfogású, haladó szellemű felvilágosult és egy fanatizált.) Nem túlzás megkockáztatni a kijelentést: a Fidesz-vallás egy egész korszak jellemzőjévé válhat hazánkban. Sokan menekülnek külföldre előle és sokan a némaságot választják, hiszen tudják: fanatizáltakkal minden vita hasztalan. És persze vannak idealisták is, akik nem törődnek bele a helyzetbe és küzdenek a szellemi alkony ellen. Bennük lehet még bizodalmunk. Amíg léteznek. Amíg hallatják hangjukat.”