Félnótások

„Érpatak polgármestere felakasztotta Benjamin Netanjahut, és Simon Pereszt. Persze csak a bábujukat, az érintett kivégzettek ugyanis sajnálatos és gyáva (és persze fölöttébb jellemző) módon nem jelentek meg saját kivégzésükön.

Egy sima kötél általi kivégzés természetesen nem volt elegendő, egy szabadkőműves logóval felturbózott izraeli zászlót jelképező valamit is alaposan meg kellett taposnia ahhoz, hogy hiteles, és kellően erőteljes legyen a kis pörformansz.

Persze Végre, Valaki, Cselekedett! Orosz Mihály Zoltán legalább kimondta, ő meg merte tenni, odacsapott a zsidó államnak, meg ahová úgy általában köll, nem csak úgy a tévé előtt ordítozott az asszonynak. hogy aztán eddig és ne tovább. (...)

(még mielőtt kérdésként felmerül: a Jobbegyenes szerkesztői azon a véleményen vannak, hogy a több mint 1000 polgári áldozat emléke (és a tömeggyilkosságok kivizsgálása) sokkal fontosabb annál, hogy bárki nevetséges, parodisztikus, magamutogató, kegyeletsértő módon tiltakozzon ellene. És talán itt lenne az ideje, hogy ne különböző injekciós, szatyros félnótásokat, önjelölt hóhérokat, verőlegényeket, nemzeti mázzal nyakon öntött giccset, vagy épp farsangi bohócként tomboló önfuttatókat éltessen a nemzeti oldal, hanem azokat, akik erre rá is szolgáltak.)”