A baloldali szavazók és a rasszizmus

„Csupán arra akarom felhívni a figyelmet, hogy Tamás Gáspár Miklós állításával (és a humánus alapon baloldali, esetleg jogvédő értelmiség vélelmével) szemben a baloldal évszázados hagyománya valójában nem az egyenlőség tisztelete és az elnyomottak globális védelme. Hanem bizony a baloldali hagyomány alapja: butaság és agresszió elegye, amelynek célja, hogy a gazdagabbaktól minél több erőforrást vonjanak el, minél több kedvezményt harcoljanak ki, és ezek elosztását minél inkább saját, szervezett szavazóbázisukra koncentrálják.

Ez Nyugat-Európában lényegében végetért, a GDP felének újraelosztása után a félórás munkahétért harcolni már nincs értelme, ezt tényleg csak a nagyon hülyék nem látják be (nem mintha ilyenek ne akadnának még). Úgyhogy ott elindultak a mindenféle más mozgalmak, amik mögé különösebb konfliktus nélkül oda lehet állítani egy csomó szavazót, menetelni, sikerre jutni, majd bulizni. Példának okáért ilyen ügy a szexuális kisebbségek jogainak kérdése: senkinek sem ártanak (a félreértések elkerülése és az önjelölt erkölcsrendészek kedvéért: a kölcsönös beleegyezés megtörténte esetén, tehát a szexuális bűnözők nem tartoznak ide), nem kerül különösebben sokba kiállni a jogaikért, lehet sikereket elérni és a végén ünnepelni. (…)

Csak hát a magyar baloldali szavazó nem kapta meg a táviratot, és ezért ő még mindig azt szeretné, hogy a baloldali politika a járadékvadászathoz nyújtott maximális segítségben merüljön ki, ebben pedig értelemszerűen a legnagyobb versenytársnak és ellenségnek tekint mindenkit, aki nála is szegényebb. Szóval nem kellene csodálkozni, hogy a baloldali szavazók Pásztor Albernél sok nagyságrenddel durvább dolgokra is vevők, és pontosan tudják ezt a velük közvetlen kapcsolatban lévő politikusok is (maximum a régi, nyugati illemtanból kiművelt komcsik nem mondanak hangosan ilyeneket).”