Politikai értékválasztásoktól független politikai újságírás lehet, hogy nincs; de politikai pártoktól független, valamint cenzúrától és öncenzúrától mentes sajtó igenis van. Az ilyenféle sajtónak az az ismérve, hogy félelem nélkül képes tájékoztatni minden ügyről, akármelyik oldalt is érintse az. Vannak olyan, a Magyar Nemzet szerint „húsbavágó” ügyek (reklámadó, útépítőcég-adó), ahol véleményük eltért a kormányétól, de ezek a vitatémák mennyiben vannak összefüggésben egyes nagyvállalkozók érdekeivel és ezeknek mennyi közük van magához a napilaphoz? Meddig nyújtózkodhat a Magyar Nemzet?
A napilap korábban heteken keresztül közölte a Simon Gáborról szóló cikkeket, de hová tűnt mostanára a hírekből ez a Simon Gábor nevű ember, akinek a 200 milliójáról egyébként még mindig nem tudunk semmit? És miért mellőzték a híreket kormánypárti politikusok kényelmetlen ügyeiről? Aztán ott volt Kovács Béla esete. A „kémügyet” szintén a Magyar Nemzet robbantotta ki, de az EP-választás óta aztán semmit sem hallottunk Kovács Béláról. Akár még orosz kém is lehet.
Egyes nyugati országokban (pl. Franciaország vagy Nagy-Britannia) a politikai baloldal legélesebb kritikusai a baloldali lapok, a jobboldalt pedig a jobbos sajtó kritizálja, ha kell, keményen. Minél kevesebb a politikai ideológiai és érdekazonosságból fakadó önkorlátozás és minél távolabbi a függetlenség a napi pártpolitikai kommunikációtól, annál egészségesebb a közélet, annál hitelesebb a sajtó.