Milyen jövő vár Közép-Európára?

„1. Nemzetközi stratégiai partnerek: nyugat – kelet. A globálisan és/vagy regionálisan domináns gazdasági és politikai centrumok alakítják ki a közép-európai fejlődés kereteit, s a kis, perifériás országoknak, amelyek nem rendelkeznek valamilyen nemzetközileg érvényesíthető előnnyel (pl. nyersanyagokkal, vagy adott pillanatban kihasználható geopolitikai helyzettel stb.) a fejlődés szempontjából meghatározó központhoz célszerű egyértelműen kötődniük, ami a gyakorlatban szoros együttműködést jelent. A térség országainak döntésében a gazdasági és politikai modellt illetően a fejlett és a gyorsan fejlődő országok (emerging markets) gazdasági sikerei és kudarcai egyaránt lényegesek. Egy ilyen helyzetet akkor lehet maximálisan előnnyé fordítani, ha ezek a központok (jelen esetben pl. az EU-USA, Oroszország, Kína) azonos célokkal, értékrendszerrel jellemezhetőek. Ez nyilvánvalóan nincs így. Fontos szempont, hogy a közép-európai országok többsége esetében az egyik fejlett centrum fontos finanszírozási csapját, az EU transzfereket nehéz elzárni. Vagyis egyszerre lehet kihasználni több centrum finanszírozási lehetőségeit, noha ennek nyilvánvaló ára van: a fejlett világ üzleti befektetéseinek visszaesése, amelyek pedig a fejlett technológia hordozói. Korlátozott mértékben, rövidtávon ez a kettős kötődés működhet, hosszú távon azonban ma még nem számszerűsíthető, súlyos ára lehet.

2. Európai Unió: eurózónában vagy azon kívül. Az eurózóna tagság egy komplett gazdasági, politikai és fejlesztési modell választását is jelenti. A központban való sikerességhez nagyon jelentős szerkezeti, tágan értelmezett versenyképességbeli (költség + tudás + technológia) és mentalitásbeli átalakulás szükséges, különösen Görögország példája lehet figyelmeztető e szempontból. A Balti országok, Szlovákia vagy Szlovénia ezen a területen már döntöttek. Lengyelország egyelőre inkább hajlik a viszonylag gyors kapcsolódásra (de ez akár hirtelen is megváltozhat), Magyarországon az uralkodó gazdaságfilozófiával ez összeegyeztethetetlen, Csehország nem foglalkozik érdemben ezzel a kérdéssel jelenleg. A döntés kulcsfontosságú lesz a közép-európai térség széttöredezése vagy egységesülése szempontjából.

3. Hosszú és rövidtáv. A világ minden részén komoly a kísértés a politikai előnyök érdekében a hosszú távú hatásokat figyelmen kívül hagyni, különösen kedvezőtlen növekedési környezetben. Csak néhány területet említve: fejlesztéspolitika, nyugdíjrendszer, nemzetközi gazdasági kapcsolatok, piactorzítás stb. Ennek azonban ára van az elszalasztott lehetőségek, a feláldozott értékek és a populizmus formájában, ami a gondolkodásmódot is torzíthatja. Az innováció felgyorsulása, a globális verseny erősödése időszakában – amire a következő időszakban még inkább számíthatunk – a rövid távú érdekek előtérbe helyezésének, a hosszú távú megoldások helyett áthidaló megoldások alkalmazásának ára magasabb lehet.”