A volt miskolci rendőrkapitány a „baloldal” közös polgármesterjelöltje

„Nem lehet, hogy önmagukat demokratikusnak tartó pártok a miskolciak cigányellenességére alapozva akarjanak önkormányzati választást nyerni. (És ebből a szempontból – hangsúlyozom: ebből a szempontból – teljesen mindegy, hogy Miskolc nem cigány származású lakóinak bizonyos csoportjai mennyit szenvedtek a város cigány származású lakóinak bizonyos csoportjaitól.) A kollektív megbélyegzést és büntetést hagyják meg annak a két pártnak, a Fidesznek meg a Jobbiknak, amelyek negyvenfokos kánikulában elzárják a vizet a cigányok elől, és a városuk problémáját kitelepítéssel oldják meg. Demokrata és emberbarát politikusok ezzel szemben azzal töltötték volna az elmúlt négy évet Miskolcon és az országban, hogy kőkemény munkával kidolgozzák azokat a javaslataikat, amelyeket huszonöt éve elmulasztanak kidolgozni a cigányok egzisztenciális és kulturális nyomorának a felszámolására, hogy együttműködnek azokkal a civilekkel és szervezeteikkel, amelyek hatalmas munkával megpróbálják megszakítani a »generációs láncot«, és főként hogy mindezt folyamatosan a nyilvánosság tudomására hozzák. Bebizonyítják, ha kell, szájbarágják, hogy a Fidesz és a Jobbik »megoldásai« nemcsak gyalázatosak és embertelenek, hanem alkalmatlanok is a probléma megoldására, és hogy nagyon is érdemes »áldozni« a köz pénzéből, figyelméből és energiáiból a cigányok képtelen élethelyzeteinek felszámolására, mert a társadalmi békéhez, a miskolci nem cigány származásúak békéjéhez is, nem vezet más út. Enélkül csak a gyűlöletszintet növelik, és a bátran vállalt gyűlölet, amely látszólag a koncként odavetett embercsoportra irányul, minden létező emberi viszonyt megfertőz. Megfertőzött. Ezért lettünk súlyosan beteg ország.”