Lex Futballhuligán – veszélyben az alapjogok

„Már eddig is alkalmazott volt a névre szóló belépőjegy és bérlet, amelyen a belépésre jogosult személy nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét a jegyvásárláskor feltüntették. Sportszervezet esetén pedig lehetőség volt klubkártya (személyazonosításra alkalmas, kedvezményekre jogosító kártya) alkalmazására is.

A javaslat túlnyúl a jelenlegi kereteken. Előírja, hogy amennyiben а szervező klubkártya előírását is kötelezővé teszi, annak kiadását innentől kezdve csak fényképpel ellátott formában teheti meg, nem elegendő pusztán a személyazonosításra alkalmas adatok feltüntetése (eddig is volt már olyan klub, amelyik a jegy vásárlásához fényképes szurkolói kártya kiváltását írta elő). Ezen túl, mivel meglátása szerint bizonyos technológiák segítségével kiszűrhető, hogy а korábban rendbontást elkövető személyek más személyazonosságával belépjenek а stadionokba, lehetővé kívánja tenni, hogy а sportesemény szervezője а klubkártya kiváltásának előírása mellett, а személy képmásából, íriszképéből vagy vénalenyomatából generált, vissza nem fejthető, titkosított, algoritmizált alfanumerikus kódot (HASH-kód) kezelhessen.(...)

Miért is korlátoznak tehát alapjogot? Hogy a szurkolók ne beszéljenek csúnyán? Hogy ne rongáljanak berendezést a stadionban? Mindegyik fontos, ahogy az is, hogy ne csak a pályán, hanem a lelátókon is megvalósuljon a fair play szelleme. A lelátó nem adhat okot, sem jogot a rongálásra, testi sértésekre, etnikai vagy társadalmi csoportok szidalmazására, szélsőséges propaganda terjesztésére. De vajon a rendfenntartás tehetetlenségét valóban alapjog-korlátozással kell pótolni?”