A Kuncze–Csillag-duó durván megerőszakolta a valóságot
Az egykori SZDSZ kártékony szellemisége még most is jelen van, és rombolni próbál, vigyázzunk!
Sipos Pál tanár, ifjúsági műsorok televíziós szerkesztője, a Budapesti Kommunikációs Főiskola tanára, a Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa (2006) valószínűleg elhagyta az országot.
Sipos Pál tanár, ifjúsági műsorok televíziós szerkesztője, a Budapesti Kommunikációs Főiskola tanára, a Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa (2006) valószínűleg elhagyta az országot. Ügyes, kreatív ember, mondták róla tévés kollégái. Igaz. Ügyesen és kreatívan meglépett a felelősségre vonás elől. Nem volt mersze a nyilvánosság elé állni, és vállalni azt, hogy saját gimnazista diákjaival fajtalankodott. (...)
Sipos Pál mindezt valószínűleg nem gondolta végig, úgy látszik, annyira nem volt kreatív és tehetséges, hogy áldozatainak eljövendő sorsába belehelyezkedjen. A szélesebb körű társadalmi önvizsgálat lehetőségét határozottan megakasztotta Révész Sándor Népszabadság-beli jegyzete, amelynek címe az volt: A pedofil is ember. Ezt ki lehetne egészíteni számos állítással: például azzal, hogy Szita Bence gyilkosai, akik a 11 éves kisfiút élve eltemették, szintén emberek. A családirtó is ember, és a nagyanyját megölő fiatal férfi is ember. Soproni Ágnes színésznő fia is ember, aki barátját rávette, hogy fejezzék le és darabolják fel az anyját. Sőt, Sztálin és Mengele is ember volt: voltak érzéseik, gyengéik, volt kedvenc ételük, zeneszámuk. „Jaj annak, aki érzéketlen a botrányokra” – írta egyik prédikációjában John Donne, aki fiatal korában merész szerelmes versekkel tette ismertté nevét, aztán Isten felé fordult.
A kialakulatlan személyiség úgy keresi az impulzusokat, mint a napraforgó a napot. Arra fordul, amerről erős hatás éri. Disztingválni még nem tud: ha tudna, akkor fejlett személyiség lenne, és nem lenne szüksége erős impulzusokra. Valahol ebben rejlik a mocsoksága annak, hogy egy felnőtt, aki már kialakult személyiség, játszadozik egy éretlen gyerek testével, lelkével. Egy félkész személyiséget könnyű birtokba venni és hatás alá vonni.
Vannak bűnök, amelyek ellen a nyilvánosság az igazi büntetés. Az, hogy a világ szemébe kell nézni. Ezt 25 éve a Trefort gimnázium megakadályozta. Úgy tett, mint az álszent úri családok, ahol mindenki tudja, hogy a vérmes nagybácsi a kislányok szoknyája alá nyúl, de erről „nem illik” beszélni. A Sipos-ügy minden szennye most belerobbant a nyilvánosságba. Futhat ez az ember, ahová akar. Külföldre elszökhet, de sem a saját lelkiismerete, sem a magyar nyilvánosság ítélete elől nem menekülhet.”