Sipos Pál tanár, ifjúsági műsorok televíziós szerkesztője, a Budapesti Kommunikációs Főiskola tanára, a Magyar Köztársaság lovagkeresztjének birtokosa (2006) valószínűleg elhagyta az országot. Ügyes, kreatív ember, mondták róla tévés kollégái. Igaz. Ügyesen és kreatívan meglépett a felelősségre vonás elől. Nem volt mersze a nyilvánosság elé állni, és vállalni azt, hogy saját gimnazista diákjaival fajtalankodott. (...)
Sipos Pál mindezt valószínűleg nem gondolta végig, úgy látszik, annyira nem volt kreatív és tehetséges, hogy áldozatainak eljövendő sorsába belehelyezkedjen. A szélesebb körű társadalmi önvizsgálat lehetőségét határozottan megakasztotta Révész Sándor Népszabadság-beli jegyzete, amelynek címe az volt: A pedofil is ember. Ezt ki lehetne egészíteni számos állítással: például azzal, hogy Szita Bence gyilkosai, akik a 11 éves kisfiút élve eltemették, szintén emberek. A családirtó is ember, és a nagyanyját megölő fiatal férfi is ember. Soproni Ágnes színésznő fia is ember, aki barátját rávette, hogy fejezzék le és darabolják fel az anyját. Sőt, Sztálin és Mengele is ember volt: voltak érzéseik, gyengéik, volt kedvenc ételük, zeneszámuk. „Jaj annak, aki érzéketlen a botrányokra” – írta egyik prédikációjában John Donne, aki fiatal korában merész szerelmes versekkel tette ismertté nevét, aztán Isten felé fordult.