Megint nem múlt el balhé nélkül a Budapest Pride, pedig a tavalyi rendezvény után azt várhatta az ember, hogy idén még kevesebb olyan szerencsétlen lesz, aki jobb dolga híján mocskos buzizással üti el ezt a napsütéses szombat délutánt, és akkor talán jövőre már kordonokra sem lesz szükség. Úgy tűnik azonban, hogy még mindig akad néhány ember, aki ahelyett, hogy a párjával, gyerekeivel – már ha van – töltené ezt a nyári napot távol a Pride-tól, mondjuk egy strandon, fontosabbnak érzi, hogy magából kivetkőzve rázza a kordont és buzizzon.
Hogy a Budapest Pride miért van és miről szól, vagy hogy kinek mit jelent, az ennek a posztnak nem témája. Van, és kész. Már 19 éve. Volt idő tehát megszokni. Nem kell egyetérteni vele, de a gyülekezési jog mindenkit megillet, amíg törvényt nem sért. A magyar társadalom nagy része is így van ezzel, nem foglalkozik a Pride-dal se pro, se kontra, egy ilyen nyári napon pedig inkább a családjával, barátaival tölti az időt. Van azonban egy hangos kisebbség, néhány tucat ember, akiket bár saját bevallásuk szerint nagyon zavar a melegfelvonulás, mégis évről-évre nem találnak maguknak jobb programot a Pride idején, mint hogy annak közelében legyenek.
Mások, ha valami zavarja őket, akkor azt olyan nagy ívben kerülik el, amilyenben csak tudják. Nem így a mi buzizóink. Mit érdemel az, aki elviszi a gyerekét az ellentüntetésre, majd hőzöng, hogy miért parádéznak a „14 éves, heteró” fiuk előtt a melegek?
Vagy ott vannak azok, akik saját testi épségüket nem féltve fel is másznak a mozgó kamion ponyvájára, hogy aztán ott őrült módjára üvöltözzék egyebek mellett azt, hogy „őrültek, őrültek”. Utóbbi emberünkkel szemben egyébként a biztonságiak nem túl finoman léptek fel, erre majd vissza is térek.
Szóval van egy agresszív kisebbség, akik miatt – nem kis kellemetlenséget okozva a városlakóknak – a belváros felét le kell kordonozni, és amely miatt a Budapest Pride nem lehet olyan, mint akár csak tőlünk 250 kilométerre nyugatra szokott. Azért, mert ez az agresszív kisebbség – akik közül az árukapcsolás jegyében többen zsidóztak, gázkamrát meg auschwitzi vonatozást is skandáltak – a buzizással sem elégszik meg, hanem ha módja van rá, üt is, ahogy ez történt 2007-ben és azóta is szinte minden évben. Maradt tehát a kordon, de az a rossz hírem van balhézó nemzettársaim számára, hogy ugyan a kordonon kívül sikerült sokaknak kellemetlenséget, adott esetben félelmet is okozniuk, a kordonon belül már semmit nem lehetett érzékelni belőlük (leszámítva a kamionos akciót az Oktogonnál). Egy színes, vidám, többségében fiatalokból álló több ezres tömeg hömpölygött el az Alkotmány utcától a Városligetig.