Így aztán nincs sokféle házasodási forma, holott minden lehetőség meglenne rá. Nincs olyan természeti törvény, ami megakadályozná, hogy a melegek körében legyen melegházasság, a mohamedánok körében többnejűség, a katolikusok körében katolikus házasság (ami kivételes esetektől eltekintve nem engedélyezi a válást vagy kizárja például az egynemű párok körében köttetett házasságot − és így nem kényszeríti a katolikus papot a szentség kiszolgáltatására az egyház nézeteivel össze nem egyeztethető módon), és így tovább.
A libertárius filozófia központi gondolatát hétköznapi nyelven az erőszakmentesség és a szabad együttműködés kettősével jellemezhetjük a legegyszerűbben. A libertárius szerint az az etikus magatartás, ha elkerüljük a tettleges erőszak minden formáját; illetve ízlésünknek megfelelően kooperálunk a társadalom bizonyos tagjaival; valamint nem kooperálunk közvetlen kapcsolatban azokkal, akikkel valamilyen szubjektív oknál fogva (személyes ízlésvilágunk szerint) nem szeretnénk.
Ezért a libertáriusok között bizony megférnek a katolikus „melegellenes” nézetek és a melegházasságot támogatók is − addig, amíg elfogadják az erőszakmentesség elvét. És igen, ez azt jelenti, hogy bizony lehet gúnyolódni is egymáson mindaddig, amíg ez nem torkollik erőszakba.
A demokratikus politikusok azonban hallani sem akarnak erről a lehetőségről. Mármint hogy ne legyen a házasságnak állami definíciója, kizárólag állam által elismert érvényessége. Ők élvezik a feszültség gerjesztését, holott minden pillanatban csupán karnyújtásnyira vagyunk a békétől. A feszültség abból a tényből is fakad, hogy ha egyféle definíciója létezik a házasságnak, akkor az definíció szerint sem elégítheti ki a sokféle hitvilágú embert. Így lehet majd jobbra és balra szavazni, lehet majd sok elkeseredett szavazót mozgósítani teljesen ostoba és szükségtelen konfliktusok mentén. A konfliktus feloldása végtelenül egyszerű lenne, de ezek az emberek nem törekszenek a feloldására.
A jelen állapotban senkit nem elégít ki maradéktalanul a rendszer, azokon kívül persze, akiknek nincs konkrét vágya a házasodás formájával kapcsolatban. De ez sok „érdekelt” félnek ideális állapot a zavarosban való szavazathalászatra.
Libertárius indíttatású hozzáállásom a Pride-hoz: Hé, ne verjen a víz! Sem a balos, sem a jobbos hisztériakeltést, ami körüllengi a Pride-ot, nem tudom magaménak tekinteni. Főleg, hogy teljesen világos, a megoldások egyik politikai oldalt sem érdeklik, csak a nép felhergelése megy egymás ellen, hogy utána lehessen „etetni” a hisztiző polgárokat. Ebben a politikai hisztikeltésben sajnos a melegeknek is csak az áldozat szerepet osztják mindkét oldalon.