„A felvonulók azt hazudják, hogy a melegek elfogadása és a kölcsönös tolerancia jegyében mennek ki az utcára. De nincs az a mennyiségű szappanbuborék, amely el tudná fedni a fel-felbukkanó valódi érzelmeket: a keresztény, nemzeti, családcentrikus középosztállyal szembeni frusztrált gyűlöletet, amely hol gúnyos megjegyzésekben, hol primitív trágárság formájában jut kifejezésre. Évről évre, menetrendszerűen.
A velük szemben felsorakozó buzizók azt hazudják, a családi értékek védelmében vonulnak fel, pedig valójában ugyanaz a vágy fűti őket, mint a kordon túloldalán egy harcos kisebbséget: szeretnének hétköznapi hősök lenni, akik jól odacsapnak az ellenségnek, hogy aztán otthon a kocsmában, haveri körben bezsebeljék az ezért járó, kétes értékű elismerést.