Orbán, elvből

„Orbán Viktor formai kifogása, hogy Junckert a tanács helyett az Európai Parlament jelölte (hogy a tartalmi kifogás mi volt, abba most nem mennénk bele), emiatt kellett megvétóznia azt a gyakorlatot, hogy »a konszenzusra való törekvés egyébként dicséretes szándékával időnként átlépjük az alapszerződés kereteit«.

Ez tényleg megható. Ki hitte volna, hogy olyan kormányfőnk van, akinek a politikában ennyire fontos az elvi szilárdság, és aki ennyire a szívén viseli az EU alapszerződésének sérthetetlenségét? Bravó, Orbán úr, le a kalappal, igazi európai államférfit ismertünk meg most önben. Csak az a zavaró emlék ne motoszkálna ott a fejünkben, hogy nem volt ez mindig így... Maga a történet tulajdonképpen jelentéktelen: az alkotmányról, vagyis az új nevén az alaptörvényről van szó –annak az elfogadásánál mintha nem nyomott volna ilyen sokat a latban, hogy mit is ír az a bizonyos alapszerződés. (...)

Ehhez képest mit (nem) látunk az alaptörvényben? Valahogy úgy alakult, hogy például a munkához való jogot, a szociális biztonsághoz való jogot, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot, meg a tanszabadsághoz való jogot úgy vágták ki belőle, mint azt a bizonyos macskát (pedig az előző alkotmányban mindegyik benne volt), és még csak egy árva utalást sem tettek arra, hogy pontosan milyen más jogok, szabadságok és uniós értékek érdekében kellett végrehajtani ezt a jogtizedelést.

Az alapszerződés sérthetetlensége csak akkor számít, ha másokat lehet abajgatni vele? Ha a kormányfők jogait csorbítják, akkor vétó, ha a magyar emberekét, akkor sunyítás? Erre még gondolni sem merünk, biztosan van rá valamilyen más, tökéletesen logikus és elvi magyarázat. Kíváncsian várjuk.”