Szerintetek szomorú voltam tegnap este, hogy nem nézhettem futballmeccset? Hát nem.
„Van az is – ami ráadásul meghatározóbb –, hogy rohanó világunkban egy több mint egy hónapig tartó esemény nem bírja végig lekötni a szórakoztatóipari fogyasztó figyelmét. Pontosabban, nem tudja egyenletesen magas szinten fenntartani az érdeklődését. Főként úgy, hogy az egész rendezvénynek rossz a ritmusa. A jó meccsek ömlesztve jönnek a csoportkörben, egyik a másik után, pislogni sincs idő, majd a kieséses szakasz pocsék meccsei között napok telnek el. Két hét – ötvenhat meccs. Két hét – nyolc meccs.
Nem mondom, hogy nem érdekel akár a német–francia vagy a belga–argentin negyeddöntő (meg a másik kettő is, oké, ránézésre jó kis mezőny alakult ki ezúttal, hátha gurítanak valami értelmeset), de hogy jövő hétre, amikor még tovább nő a tét (tehát még mélyebbre zuhan a színvonal), durván elpilledek, attól nagyon is tartok. (...)
A 32 csapat azért sok, mert a magas létszám miatt nem lehet rövidebb egy világbajnokság. Az ebben a sportban nem megy, hogy egymás után két nap pályára lépjen ugyanaz a válogatott, megszoktuk úgy tudni, hogy a futball túl sokat vesz ki a sportolóból fizikailag. Úgyhogy ez egy feloldhatatlan, már-már antagonisztikus ellentmondás. Nekem legalábbis nem jut eszembe, hogyan lehetne értelmes rendszerbe szervezni a témát, úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Tanácstalan vagyok.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A szolgálatok közlése szerint a nehéz időszakokban még többen csatlakoznak soraikba. Erre volt példa a vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kitörését követő menekülthullám vagy idén ősszel a dunai árvíz.
„Magyarországnak víziója és stratégiája van, Európának nincsen” – mutattak rá.
A foci élet és halál kérdése? A foci több az életnél is? De az élet szintén sokkal több, mint a foci? Mindez egyszerre igaz.
Dárdai Pál szerint viszont ehhez mindenkinek bele kell tennie a saját részét.
Az ukrán elnök nem örült a magyar miniszterelnök tárgyalásának.
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
