A labdarúgó-világbajnokság elviselhetetlenül hosszú, ez az igazság

„Van az is – ami ráadásul meghatározóbb –, hogy rohanó világunkban egy több mint egy hónapig tartó esemény nem bírja végig lekötni a szórakoztatóipari fogyasztó figyelmét. Pontosabban, nem tudja egyenletesen magas szinten fenntartani az érdeklődését. Főként úgy, hogy az egész rendezvénynek rossz a ritmusa. A jó meccsek ömlesztve jönnek a csoportkörben, egyik a másik után, pislogni sincs idő, majd a kieséses szakasz pocsék meccsei között napok telnek el. Két hét – ötvenhat meccs. Két hét – nyolc meccs.

Nem mondom, hogy nem érdekel akár a német–francia vagy a belga–argentin negyeddöntő (meg a másik kettő is, oké, ránézésre jó kis mezőny alakult ki ezúttal, hátha gurítanak valami értelmeset), de hogy jövő hétre, amikor még tovább nő a tét (tehát még mélyebbre zuhan a színvonal), durván elpilledek, attól nagyon is tartok. (...)

A 32 csapat azért sok, mert a magas létszám miatt nem lehet rövidebb egy világbajnokság. Az ebben a sportban nem megy, hogy egymás után két nap pályára lépjen ugyanaz a válogatott, megszoktuk úgy tudni, hogy a futball túl sokat vesz ki a sportolóból fizikailag. Úgyhogy ez egy feloldhatatlan, már-már antagonisztikus ellentmondás. Nekem legalábbis nem jut eszembe, hogyan lehetne értelmes rendszerbe szervezni a témát, úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon. Tanácstalan vagyok.”