Föld, föld!

„Tiszafüreden például legalább is erős a gyanú, hogy a Fazekas Sándor miniszterhez (és fideszes körökhöz) erős baráti szálak fűzik azt a vállalkozót, aki úgy nyert földpályázatot, hogy az állattartáshoz mit sem ért. A baráti szálak nagyon erősek lehettek, ha egyszer a szarvasmarhák lépfenés megbetegedését, elhullását el lehetett hallgatni, amíg - a rendőrség szerint - a feldolgozott állatok húsát el nem adták egy közétkeztetéssel is foglalkozó vállalkozónak. A feketén értékesített hús pedig elkerülte még a Fidesz által értelmetlenül átszervezett rendszer hatósági vizsgálatát is. A következményt tudjuk. Maga a miniszter azért nem annyira barátkozó, hogy vágóhídra menjen: ahhoz, hogy a közvéleményt tájékoztatni lehessen, az ügyben intézkedő hatóságoknak a szükséges ismeretek birtokában kell lenniük - hagyja nyitva a menekülés kiskapuját: hivatalosan későn értesültek a történtekről. A miértről hallgat.

»A hozzáértés, a tudás és a szorgalom az előttünk álló évtizedben fel fognak értékelődni«- mondta a kormányfő Gödöllőn, bár - mint a tiszafüredi példa mutatja - nem minden friss földtulajdonosnak adattak meg ezek az értékek. Magyarország sokat tanulhat a gazdáktól, mert ők pontosan tudják, vetés nélkül nincs aratás, amit az egész országnak meg kell tanulnia - tette hozzá. Tanuljuk, tanuljuk, ha másként nem, hát lépfenésen. Míg mi tanulunk, az anthraxos húsból gyerekeknek, időseknek főző vendéglátós a csapatával a strandfoci bajnokság tiszakécskei fordulójában múlatta az időt.”