A brit kormány fegyverexportja különösen szembemegy a saját retorikájukkal, mivel Litvinyenko halála óta Oroszország és az Egyesült Királyság diplomáciai szinten kemény üzeneteket váltottak, egészen diplomaták kiutasításáig, majd jött itt is a reset. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a brit ipar – és nemcsak a fegyvergyárak, hanem az olajipar – nagyon is azon dolgozik, hogy a kereskedelmet ne zavarja meg a politikusok játszadozása.
A British Petrol és más nagy olajipari cégek szibériai és más orosz érdekeltségei óriási befektetéseket jelentenek, hatalmas kihelyezett eszközállománnyal. Ezeket sem szeretnék a cégek elveszíteni néhány hazai oroszellenes szavazat megszerzése miatt. Ahogy pedig a franciák (is) fogalmaztak, Londonográd – vagyis az orosz oligarchák londoni pénzszámlái – bezárása is elvárható lenne, mielőtt Cameron a Mistral-hajókat veri le Hollande-on.
Ennél még kirívóbb a fegyverexport kérdése, mivel az előző évhez képest 52 százalékkal nőtt a Moszkva felé történő eladások értéke. A brit parlament illetékes bizottsága külön jelentést készít az éves exportról, amely kapcsán most számos kérdést tettek fel a kormánynak. Így különösen azt, hogy bár márciusban 34 exportengedélyt felfüggesztettek a külügyminiszter javaslatára, további 251 engedélyezett ügylet maradt érvényben, több mint 130 millió font értékben. A golyóálló mellénytől a puskaalkatrészeken át a mesterlövész-puskák egyes részein keresztül a töltényekig, titkosító-szoftverig és éjjellátókig sok minden maradt a listán. Természetesen nem lehet egyértelműen állítani, hogy ezek másnap az ukrán szakadárok kezére kerülnek, de mégiscsak furcsa, hogy több NATO-tagállam ilyen típusú és mennyiségű fegyvert tuszkol az orosz medve zsebébe, miközben szájkaratéznak a másik szinten.