El kell innen menekülni! Addig, amíg nem késő!

„Azt szeretném, hogy gyermekeink egy szabad országban éljenek, ahol politikai utasításra, valódi bizonyítékok nélkül nem lehet vádat emelni emberek ellen. Ahol a munkavállalás, a boldogulás, a tehetség kibontakoztatása nem politikai hitvallás kérdése. Ahol az autonóm civil társadalom és a sajtó elég erős ahhoz, hogy megvédje az emberek jogait. Ahol az állam nem szól bele a mindennapi életünkbe. Ahol észre sem vesszük, hogy a politikai pártok léteznek, mert a közjó számukra azt jelenti, hogy minden intézkedésük valóban, a szó legnemesebb értelmében a közösség érdekeit szolgálja, és nem egyes politikai pártok és holdudvaruk nyers gazdasági érdekeit. Olyan országban akarok tehát élni, ahol egyetlen politikai párt sem arra törekszik, hogy pillanatnyi politikai előnyökért egyeduralmat valósítson meg.

S ha ezt végig gondolom, akkor arra jutok, amire már a múltban számtalan családfő, édesapa. El kell innen menekülni! Addig, amíg nem késő! 

(...)

Az a nép, amely szabadságával nem tud mit kezdeni, és helyette Orbán Viktor vagy bárki más egyeduralmát választja, megérdemli a szolgaságot.

A parlamentarizmus eszméjének igazi megcsúfolása a díszletellenzék országgyűlésbeli szerepvállalása, ami óhatatlanul legitimálja az orbáni diktatúrát. Az ellenzéki képviselők azon kívül, hogy felveszik nem csekély tiszteletdíjukat, valójában semmi érdemlegeset sem tehetnek a plenáris üléseken és a bizottságokban. Amíg az ellenzéki képviselők az egyéni- és pártérdekeikről a közjó érdekében nem mondanak le, a diktatórikus hatalomgyakorlásnak csak egy teljes gazdasági összeomlás vethet véget. Vagy polgárháború. Amelytől Isten óvjon mindannyiunkat!”