Kussolj vagy fizess!

„A büntetőjogi fenyegetettség, ami kizárja a tévedés lehetőségét, abban teszi érdekeltté a közéleti vitában résztvevőket és elsősorban az újságírókat, hogy ne firtassák a kényes kérdéseket, hiszen egy-egy állítás valóságtartalmáról teljes bizonyossággal meggyőződni néha emberfeletti feladat. A közélet viták így szükségszerűen ellaposodnak, a rizikós sztorik a fiókban maradnak.

Bár egyelőre nincs jogalkotói szándék a dekriminalizálásra, de ha el is jön a Kánaán, és nem kell a büntetőjogtól tartania a politikai vitákban résztvevőknek, a magas összegű polgári jogi kártérítések ugyanilyen elrettentő erővel bírhatnak. A sajtóhírekből nem derülnek ki a részletek, csupán annyi, hogy a magas, másfélmillió forintos összeget nem vagyoni kártérítésként ítélte meg a bíróság Szili Katalinnak. A nem vagyoni kártérítés funkciója az, hogy helyreállítsa a kár előtti helyzetet azzal, hogy pénzzel kompenzálja a jogaiban sértett felet a nem anyagi kárért, ami őt érte. Ilyen kár lehet az emberi kapcsolatainak vagy a megítélésének megromlása vagy a stressz, amit ezek miatt el kellett szenvednie. Egyelőre ezeket a károkat bizonyítania kell a felperesnek, de az új Ptk. szabályai szerint a jogsértés megállapítása automatikusan azzal fog járni, hogy az alperesnek sérelemdíjat kell fizetnie. Nem ismerve ugyan az ügy minden részletét, de nehéz elképzelni, hogy Szili Katalin olyan traumákat szenvedett el az őszödi pletyka miatt, amelyek másfélmillió forint megfizetésével orvosolhatók csak. Hiszen közszereplő politikus, aki országgyűlési képviselőként közhatalmat is gyakorolt: ezzel vállalta, hogy a közéleti tevékenysége a nyilvánosság előtt és a nyilvánosság kritikájának kitéve zajlik. Ha a polgári jogi kártérítés, aminek az eredeti célja a kár helyreállítása lenne, elrettentő méretű bírsággá dagad, ugyanúgy ellehetetleníti a közéleti vitákat, mint a büntetőjogi fenyegetettség.”