Illiberális demokrácia

„Az öldöklő verbális polgárháború tehát azért zajlik, hogy miként lehet a nagy választói csoportok világértelmezési logikáját radikálisan átalakítani. Az a tény, hogy az SZDSZ az 1990-es választásokon több mint egymillió embert tudott narratívája támogatására bírni, holott e terjedelmes választói csoport legalább kilencven százaléka ezzel lényegében anyagi, fizikai, erkölcsi, szellemi értelemben önmaga elpusztítására adta voksát. A liberálisok taktikája éppen erre az egyszerű, de a jelek szerint akkoriban mégis csak átláthatatlannak bizonyuló kommunikációs trükkre épült. Az SZDSZ el tudta hitetni, hogy kommunista diktatúra van, és ő rendelkezik a legjobb megoldási javaslattal arra nézvést, hogy ebből hogy lehet gyorsan, könnyen, olcsón liberális demokráciába átmenni. Ezt volt hivatott kifejezni a »tudjuk, merjük, tesszük« hármas jelszava. A valóság ezzel szemben az, hogy a 80-as években ugyan kétségtelenül diktatúra volt Magyarországon, csakhogy ez nem a »kommunisták«, hanem az IMF által képviselt globalizmus, illetve a politikai és gazdasági életben akkor már meghatározó szerepet játszó »proto-SZDSZ« diktatúrája volt. Az SZDSZ tehát valójában ahhoz kapta meg a felhatalmazást az 1990-es »szabad« választásokon, hogy az addig rejtett diktatúráját nyílt és pusztító diktatúrává tegye. Igaz, hogy kormányra nem került, de az Antall-kormányban is meghatározó pozícióban levő »liberálisokon« keresztül, mindenféle felelősség nélkül, valójában ő »kormányzott« 1990 és 1994 között is. Pontosabban »demokratikus« körülmények között gyakorolta máig ható következményekkel járó pusztító diktatúráját. Még az általa szervezett, taxisblokád néven elhíresült államellenes puccskísérletet is képes volt a »liberális demokrácia« győzelmeként ünnepelni. Mindebből összességében az következik, hogy a »liberális demokrácia« valójában a globalizmus planetáris diktatúrájának lokális kivitelezése volt csupán. Ezért, amikor Orbán Viktor illiberális demokráciáról beszélt, akkor nagyon is óvatosan fogalmazott, mert valójában a »liberális demokrácia« nem más, mint fából vaskarika, azaz a globalizmus és helytartója, az SZDSZ alig rejtett diktatúrája. 

Az elmúlt több mint négy év pedig éppen arról szól, hogy ennek az alig rejtett diktatúrának, ami »liberális demokráciaként« nevezi meg önmagát, hogyan lehetne legalább a legpusztítóbb következményeit enyhíteni. 

A »liberális demokraták« elemi erejű felháborodása egyfajta »immunreakció« arra a kísérletre, amely korlátozni szeretné diktatórikus hatalmukat. Indulataikat fokozza, hogy eddig kényelmesen manipulálgatták a magyar választók táborát, de ez ma már kevésbé lehetséges. Pech.”