Kikosarazta a németeket a francia miniszterelnök
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
Most például az történt, hogy igazgatót kellett választani a franciák nemzeti színháza, a Comédie-Francaise élére. Amikor nálunk színházigazgató-választás van, olyankor az egész „művelt”, „liberális”, „demokratikus”, „szabad” világ feszülten figyel.
„Te jóságos Atyaúristen! Hát már a franciák is!
És nézzük csak tovább a borzongató híreket! Képzeljék el tehát, hogy Hollande köztársasági elnök választása Éric Ruf színész-rendező-díszlettervezőre esett, aki történetesen annak a Denis Podalydes-nek a barátja és szerzőtársa, aki nyíltan támogatta az elnököt a kampány idején. Ó, borzasztó, borzasztó! S az a feltételezés is lábra kapott, hogy Ruf pályázata valójában Podalydes pályázata, csak bele van csomagolva Rufba.
Na most ennyi szörnyűség hallatán tényleg borsózik az ember háta, lúdbőrözik a nyakszirtje és elcsuklik a hangja. És csak a kérdések özöne tolul fel belőle. Mindjárt elsőként az, hogy egy szabad, demokratikus, liberális, mérvadó országban mi a fekete rosseb köze van a köztársasági elnöknek a nemzeti színház igazgatójához. Hát ez önmagában skandalum!”