„Miért nem lett Jézus földi tanítása után azonnal jóléti demokrácia?
A lehetőség már akkor is megvolt, a jóléti demokrácia összes irányadó értékét Jézus vezette be, amikor a férfiakkal egyenlővé tette a nőket, és szimmetrikus etikát parancsolt (szeresd embertársadat, mint önmagadat). A kereszténység eleinte folyamatos veszélyt jelentett, föld alatti mozgalomként, folyamatos védekezés közepette terjedt, ez nem tette lehetővé, hogy világi demokráciaként bontakozzon ki. Azután a Kelet-Római Birodalom államvallásává válva hatalmi fertőzést kapott el, ebben az állapotban sem mutathatta meg a teljes demokratikus fölényét. A megtért barbárok alapította középkori királyságok meritokráciaként indultak, ki-ki a katonai-államigazgatási érdemei szerint kapott rangot és birtokot. Azonban minden generáció szeretné átörökíteni a kiváltságait, és minél nagyobb a külső fenyegetés, ezt annál könnyebben teheti meg, annál könnyebb védelmi képességekre hivatkozva eltorzítani a meritokráciát. Az iszlám hódítások a VIII-tól egészen a XVII. századig rendkívül megkönnyítették a keresztény hatalommal való visszaélést: akinek nem tetszett, bármikor szabadon átállhatott volna a muszlimokhoz... Az iszlám fenyegetés csökkentével a reformáció hozott új belső ellentéteket, majd a szekularizmus és annak tömeggyilkos kiteljesedései, a kommunizmus és a fasizmus biztosították azt a mumust, amelyre hivatkozva a keresztény világ még mindig nem volt mai értelemben vett jóléti demokrácia. A totalitárius rendszerek XX. századi bukása után végre megnyílt az út a meritokrata átalakulás előtt – amit jelenleg már csak a pénzügyi és multinacionális hatalmi konstrukciók torzítanak. A világ egypólusúvá vált, az értékrendek és a vállalkozás szabadsága adott, a kereszténység most valóban elérheti azt az érdemeken alapuló jóléti demokrata állapotot, amelyre vágyik a világ, amely minden eddiginél teljesebben megvalósítja Jézus tanítását (szeresd embertársadat, mint önmagadat), és amely állapot kizárólag Jézus tanítását követve érhető el.