Folytatódik a vérre menő harc a főváros és a kormány között az uniós beruházásokért. Tegyük tisztába a dolgokat.
1. A közlekedési nagyberuházások a Kohéziós Alapból mennek, amiben nincs olyan kitétel, hogy egy fejlett régió nem kaphat belőle, mivel ez a közlekedési korridorokra és kiemelt infrastruktúrákra koncentrál. A korlátozó szabály a Regionális Fejlesztési Alapokra áll, de ott sem teljes a tiltás, lesz is VEKOP néven régiós program, amiből a szokásos közlekedésfejlesztési célokra lehet költeni: esélyegyenlőség, utastájékoztatás, megállóhelyek, kerékpáros infra, stb.
2. A főváros ugyan letett egy 1000 oldalas anyagot a kormány asztalára az M3 metró rekonstrukció kapcsán, de azt a BKV állította össze és nem engedélyes vagy kiviteli tervek gyűjteménye, amikre uniós projekt kapcsán szükség lenne. Az ezek elkészítésére vonatkozó közbeszerzést még le sem folytatta a főváros.
3. A Bizottság képviselői értetlenül látják az előzetes magyar terveket, de nem tehetnek semmit amíg a kormány azokat nem küldi el véleményezésre. Informálisan azonban jelezték, hogy a városi közlekedés fejlesztésének teljes törlése elfogadhatatlan, mivel az Unió két legfontosabb támogatandó területe a közlekedési szektorban a Kohéziós Alapból a vasút, és a városi és elővárosi közösségi közlekedés.
4. A 3-as metró állapota annyira gáz, hogy nem biztos hogy megvárja az összedőlést, mire uniós projekt lehetne belőle. Éppen ezért helyes, ha nem erre fordítjuk az uniós forrásokat Budapesten, hanem más, új infrastruktúra építésére, mint pl. a villamos- és trolihálózat hiányosságainak felszámolása, az M2-GHÉV összekötés projekt indítása, P+R parkolórendszer kiépítése stb. A 3-as metróra más, gyorsabban használható forrást kell találni, méghozzá azonnal. A megoldás egyébként adott, ajánlatok vannak.
A háború állása tehát egyelőre döntetlen, a háborúzó felek egyikének sincs igaza, a vesztesek pedig az utasok és az ország.