Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Érdemes egy kicsit félretenni a zsigeri reakciókat és végiggondolni, hogy a médiaadó miért is jelent veszélyt a független magyar médiára.
„Az egész médiaadó, különösen abban a formájában, hogy elsősorban a két országos kereskedelmi csatornát érinti, sokak számára nem várt hatással járhat. Az RTL Klub és a TV2 műsora eddig ingyen elérhető volt, a műsorterjesztők (kábel, műholdas, IPTV szolgáltatók) sem fizettek a tartalomért. Már most tudható, hogy a digitális átállás befejeztével, illetve a törvényben rögzített határidő lejártával ez a helyzet változik, 2015. január 1-től a műsorterjesztő cégeknek fizetniük kell ezekért a csatornákért és így nem kérdés, hogy a háztartások által fizetendő előfizetési díj is növekedni fog. Az érintett csatornák – az RTL Klub a magas adó, a TV2 pedig a veszteséges működés miatt – igyekeznek minél magasabb összeghez jutni a terjesztési piacról. Azok az internetes kommentelők, akik most boldogok a médiaadó miatt, januártól alighanem érezhetően magasabb díjat fizethetnek a jelenlegi műsorcsomagjaikért, és már most sejthető, hogy emiatt majd a kábeles/műholdas/IPTV szolgáltatókra zúdul a népharag, kevesen értik majd az összefüggéseket. A kormányzat így két legyet ütött egy csapásra: amellett, hogy a TV2-t helyzetbe hozva átalakítja a televíziós piacot, egy újabb adót is kivet a háztartásokra szektorális adónak álcázva. Az adóztatás ezen formájának semmilyen közgazdasági értelme nincs, de politikailag kedvező, hiszen az adót nem az állam, hanem a kereskedelmi cégek szedik be, és így az össznépi utálat sem a kormány, hanem a szolgáltatók felé irányul (a bankok tudnának mesélni, hogy is megy ez).
Az elmúlt napokban nem kapott figyelmet, de érdemes kihangsúlyozni, hogy ebben a történetben mennyire nem játszik semmiféle szerepet a médiatörvény vagy a szabályozó hatóság. Sokan és sokszor leírtuk, hogy az egypárti Médiatanács milyen komoly veszélyt jelent a médiarendszerre, és a rádiós piac átalakítása mutatta, hogy az aggodalom nem volt alaptalan. Ugyanakkor látni kell, hogy a médiaadó bevezetése összességében sokkal nagyobb hatással van a piaci viszonyokra, a Médiatanács azonban ezt csak távolról nézi, nagyjából annyi befolyása van az eseményekre, mint bármelyikünknek. A médiatörvények elfogadása körüli időszakban még szükség volt a munkájukra, ma már erről sincs szó, a Médiatanács nem része annak a játszmának, ami a szemünk előtt zajlik a piacon. Pedig lenne rá oka, hiszen a 2010 évi CLXXXV törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról (médiatörvény) 132§ e) pontja a feladatai közé sorolja, hogy véleményt nyilvánít a médiával és a hírközléssel kapcsolatos jogszabályok tervezetéről.”