„Mi annak az oka, hogy míg a civil mozgalmak terén hódít a szélsőjobb Erdélyben, a Jobbik nem könyvelhetett el sikert az április 6-i magyarországi választásokon?
Erdélyben van befolyása a hagyományos magyar nacionalizmusnak, beleértve ennek az extrém változatait, de a Jobbik nem nacionalista, hanem etnicista párt, amely számára a magyar állampolgárság és a magyar kulturális és politikai nemzetben viselt tagság nem számít. A magyar szélsőjobboldal igazából »eloláhosodott kozmopolitáknak« tekinti az erdélyieket, ezért ami valóban rokonszenvet ébreszthet, az a klasszikus magyar nacionalizmus. Ennek van elkötelezettsége az erdélyiek iránt, így értem a Fidesz iránti elkötelezettséget – az a szalon-irredentizmus, ami budapesti konzervatív körökben uralkodik, megfelel a tradíciónak 1918 óta. Az erdélyi magyarok helyzetét az nem is fogja megjavítani, hogyha a Jobbik sikerrel vágja kupán Magyarországon a zsidókat meg a cigányokat, ez irreleváns Erdélyben.
Első hallásra furcsán hangzik az »eloláhosodott kozmopolita«, valóban ezt gondolnák?
Nyomtatásban nyilván nem fog ilyent találni, de Magyarországon az erdélyi magyarokkal szembeni ellenszenv széleskörű és mély a lakosság körében. Az a specifikum, ami Vajdaságban vagy Erdélyben kialakult, a magyarság másik árnyalata, a legcsekélyebb rokonszenvező érdeklődést sem kelti a szélsőjobboldalban, számukra az egy szimbolikus dolog, hogy a Fogarasi havasokig visszaállítsák a szent országot. Azt képzelik, hogy az erdélyi magyarok reggeltől estig Bocskaiban és taplósapkában rohangálnak a Hargitán, amikor pedig a realitással találkoznak, kénytelen azzal szembesülni, hogy más preferenciák, hatások érik az itteni magyarokat.”