„Csodálható-e, hogy az egyenlőtlenségnek ezt a fokát létrehozó és elviselő »demokrácia« védelmét illetően a prekariátus közömbösnek mutatkozik? Csodálható-e, hogy nem lelkesedik azért a »szabadságért«, ami ma elsősorban azt jelenti, hogy az győz egy egyenlőtlen, egyre többeket a szó szoros értelmében nyomorba taszító küzdelemben, aki nagyobb mobilitással rendelkezik, tehát szabadabb. A territoriálisan kötött állam ki van szolgáltatva a bármikor kivonulni képes banktőkének és a multinacionális vállalatoknak. A pillanatok alatt eltűnni és újjászületni képes pénztőke a reálgazdaságot, a territoriális-, politikai-, humán- és persze adókötelezettségek alól kibújni képes vállalkozás a hierarchikus, helyhez kötött, nehézkes és ezért könnyen ellenőrizhető munkaszervezeteket teperi maga alá. A minden esszenciális tehertől való megszabadulást feltételező mobilitás vajon nem azért válhatott-e tehát mára önértékké, mert egyúttal a mások feletti hatalom, horribile dictu, a kizsákmányolás forrásává vált? Nem úgy van-e, hogy a tanulatlanságuk, szegregációjuk, kedvezőtlen territoriális adottságaik miatt immobil rétegek azok, melyek nehézkedésük okán egyszerűen feleslegessé válnak, olyannyira, hogy látszólag még a kizsákmányolás szférájából, tudniillik a tőke-munka viszonyból is ki vannak rekesztve. A prekariátus számára a szabadság ma jórészt csak a precarity, a bizonytalanság és kontrollálhatatlan kockázat formájában élhető meg. Élete egy olyan kalandparkban zajlik, mely mások szórakoztatását szolgálja.
Végül, a félreértések elkerülése végett: nem azt állítom, hogy a demokrácia és a szabadság fogalmáról a baloldalnak le kellene mondania. Épp ellenkezőleg. Azt állítom csak, hogy a balliberális oldal zsolozsmáiban ezek a fogalmak most pusztán üres szavak. Ha a baloldal tényleg meg akarja szólítani és újra társadalmi erővé akarja szervezni a prekariátus atomizált magánszemélyeit, tisztességgel és önkritikusan végig kellene gondolnia, mit is jelent ma a demokrácia, mit a szabadság, és miben áll viszonyuk az elfeledett egyenlőséghez. Miként persze azt is végig kellene gondolnia, vajon nincs e felelőssége a prekariátust megszólítani és szervezni képes jobb és szélsőjobboldali nacionalizmusok – távolról sem csak Magyarországra korlátozódó – előretörésében.”