A balkáni Frank Underwood és a média

„Annál kevés félelmetesebb dolog van, hogy az árbevétele alapján a tíz legnagyobb vállalat közé tartozó Magyar Telekom Nyrt. tulajdonában álló Origo főszerkesztőjét a kormány egyik tagja pikk-pakk el tudja távolítani, ha szükségesnek látja. Miként érezze magát a mezei, beszámlázó, vagy megbízási szerződéssel dolgozó politikai újságíró, vagy horribile dictu, a közszolgálati média alkalmazottja ezek után? A hatályos médiatörvény elfogadása előtt az öncenzúra rémével fenyegettek a baloldali bérrettegők. Az akkor igaztalan félelmek viszont ilyen hírek után sajnos valósággá válhatnak. Az újságíró akkor tudja a munkáját a társadalmi elvárásoknak megfelelően végezni, ha nem kell félnie attól, hogy feltárt tények miatt őt bármilyen retorzió érheti. Ennek a félelemnek a közmegegyezésen alapuló kiiktatása a garanciája a média hitelessége megőrzésének (az már egy másik és tán hosszabb cikk témája, hogy ez vajon fennáll-e még). Ezért fontos az, hogy mi magunk is kiálljunk Sáling Gergő mellett. A turbóliberális megmondó emberek a »rekesszük ki a kirekesztőket« doktrínától elhomályosulva, ezt sokszor elfelejtik, de a szólásszabadság valójában a tőlem eltérő véleményen állók szólás- és véleménynyilvánításának szabadsága.

Nem mellékesen mindez pont akkor történik, amikor a kormány aprópénzért – és a kormánypárti média kritikája ellenére - a hirdetési piac legnagyobb részvevőinek kizsigerelésére készül. A médiaadót kritizáló cikkek ugyanis csak az RTL csoport veszteségeit taglalják, pedig legalább ekkora, ha nem nagyobb vesztese lesz a tervezetnek a hamarosan egyesülő Ringier-Axel-Springer is, hiszen a leendő cégcsoport árbevétele jócskán meg fogja haladni a 40%-os adókulccsal járó 20 milliárdos értékhatárt. Ne legyenek illúzióink arról, hogy az e kettő, kormánypárti elfogultsággal nehezen vádolható cégcsoportot nehéz helyzetbe hozó törvényt, akkor vajon kire is írták.”