Jár-e szobor Tisza Istvánnak?

„Tisza István ellenezte a háborút. A magyar hadsereget és haditengerészetet túl gyengének ítélte, már jó ideje nem kaptak elég pénzt az erősödésre. Féltette Erdélyt a románoktól és attól, hogy Szerbiát a szintén terjeszkedésben gondolkodó Oroszország azonnal meg fogja segíteni. Így is lett. (A cár állítólag arról álmodozott a háborús csatanyerések láttán, hogy Csehországot majd orosz hercegséggé teszi.) Tisza Bécsbe sietett Leopold von Berchtold gróf közös külügyminiszterhez, de nem tudta lebeszélni arról, hogy július 23-án ultimátumot küldjön Szerbiának, megindítva a tragédiát. »Ne feledjük, Tisza István igen hiú ember volt. Azért tisztelte Vilmos császárt, mert az egyszer nagy államférfinak nevezte őt. Tehát a miniszterelnök meghajolt a hadakozásra kész németek kívánságai előtt« – mondta Bryan Cartledge. (Megjegyzendő, hogy előző nap egyórás történészvitát közvetített az angol tévé az első világháborúról, és – mint Davies professzor felfigyelt rá – az Osztrák–Magyar Monarchia neve ebben egyszer sem hangzott el.)

Tiszát a vereség után, az őszirózsás forradalom idején forrófejű katonák megölték, mert őt okolták a háborúért, amelyet annyira ellenzett. Az államférfinak Debrecenben már van szobra, Orbán Viktor avatta fel, mondván: »Tisza István a sorsnak kiszemeltje volt, de nem kegyeltje.«”