Mindörökké háború

„Ellenség az Európai Unió, amely az országban megvalósuló befektetések 97%-át fizeti. Ellenség az átláthatóságért, szegénység ellen, környezetvédelemért küzdő civil szektor. Ellenség a független média, még ha apolitikus is. Még akkor is, ha nem ellenzéki. Ellenség a hajléktalan, a munkanélküli, a kimondva- kimondatlanul a cigány, a homoszexuális, a multinacionális tőke, de a hazai tőke is, ha nem kötődik a Fideszhez. Ne legyenek kétségeink: újabb ellenséget bármikor lehet találni. Lehetnek a pékek, akik nem adják elég olcsón a kenyeret a magyar népnek – pedig megérdemelné. Lehetnek a sportszergyárak, mert a három szoba, három gyerek és négy kerék (mintha ilyesmiről egyébként nem lenne szó ma Magyarországon) jár a focicipő is! Bárki sorra kerülhet, csak a »nép« valódi ellenségei, a milliárdos felcsúti gázszerelő, és a még milliárdosabb építőipari vállalkozó nem. Na meg az, akinek ők a strómanjai.

A hallgatás, a különalkuk, a stratégiai megállapodások semmit nem érnek. Ki lehet húzni velük ideig-óráig, de egy idő után mindig lesz valaki, aki közelebb lesz a tűzhöz, mint mi; és akkor mi leszünk az új ellenség. Bármikor ránk foghatják, hogy nem vagyunk eléggé magyarok, hiába drukkolunk a magyar válogatottnak, élünk születésünk óta a hazánkban, hiába nem vagyunk (finoman fogalmazva sem) Gyurcsány hívei, és hiába tennénk meg mindent azért, hogy Magyarország jobb- és baloldaliaknak egyaránt jobb hely legyen.

Hiszen éppen ez a rendszer természete: az örök háború újabb és újabb ellenségeket igényel. Ha a harc megszűnik, a Fidesz rendszere a legitimitását veszti el. Ha a háború véget érne, Orbánnak válaszolnia kellene arra a kérdésre, hogy ha »Magyarország jobban teljesít«, miért fordult elő éhezés minden második családban.

Márpedig erre nem adható értelmes válasz.”