Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Félreértés ne essék, hazánkban jobboldali újságírás sem zajlik. A balliberális oldalt gyűlölő médialakájok olyan büszke szolgák, hogy a függetlenség vádja egyenesen sértené földig görnyedt személyüket.
Magyarországon kétféle újságíró létezik: jobboldali és független.
Félreértés ne essék, hazánkban nem működik pártoktól független közéleti nyilvánosság. A jobboldalt gyűlölő médiamunkások - akik ezerszer bizonyították már, hogy se baloldalinak, se liberálisnak nem nevezhetők - csupán sokszoros árulásaik nyomán megroppant identitásuk repedéseit takargatják széles gesztusaik kíséretében demonstrált függetlenségük hamis pózaival, melyekben a lelkük mélyén maguk sem hisznek.
Félreértés ne essék, hazánkban jobboldali újságírás sem zajlik. A balliberális oldalt gyűlölő médialakájok - akiknek a jobboldalisága csak addig tart, míg azt a feladatot nem kapják, hogy a hazai kisvállalkozások kivéreztetésének dicséretével mutassanak be áldozatot vezérüknek az újabb nyugdíjemelés oltárán - olyan büszke szolgák, hogy a függetlenség vádja egyenesen sértené földig görnyedt személyüket.
Nem tudom eldönteni, melyiküktől viszolyogjak kevésbé. Tőlük, akik legalább eljátsszák, hogy függetlenek, bár hitvány színházuk nézőtere lassan kiürül, vagy tőlük, akik valóban azok, akik: gazdájuk kezét nyaló csahos kutyák, s mert saját létük puszta látszat, csakis azt ugatják, azt harapják és azt falják, amire uruk rámutat.
Tudjátok mit? Erről már nem vagyok hajlandó dönteni. Válasszatok ti köztük, ha van hozzá gyomrotok!