Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Költői sóhaj: vajon a szükséges tudományos fokozatok nélkül mi minden lehetne belőlem, ha engem is Mocsai Lajosnak hívnának?
„Ez a húzás nem a Testnevelési Karból Egyetemmé avanzsáló intézményről szól csupán, hanem az én olvasatomban nyugodtan tekinthető az egész felsőoktatás arcul köpésének.
Méltatlan mindazokra az egyetemi tanárokra nézve, akiket nem hívnak Mocsai Lajosoknak. Akik Mocsai Lajosokkal ellentétben, egyáltalán nem mellesleg, rendelkeznek a rektori poszt betöltéséhez szükséges tudományos fokozattal, és valószínűleg ugyanazzal a kitörő lelkesedéssel, tenni akarással, szakmai hozzáértéssel is fel vannak vértezve, mint a »legmagasabb szinten« döntéseket hozók kegyeltjeinek. És akiknek kedvéért nem kell törvényes kereteket sem futószalagon fércelgetni, módosítgatni azért, hogy befutók lehessenek egy normális körülmények között nem előre eldöntött versenyben.
Költői sóhaj: vajon a szükséges tudományos fokozatok nélkül mi minden lehetne belőlem, ha engem is Mocsai Lajosnak hívnának, milyen törvényeket kellene az én képemre és hasonlatosságomra módosítani azért, hogy szerepet kaphassak egy olyan feladat ellátásában, amelyért mások hosszú évek munkáját tették le az asztalra, csak azért, mert egyeseknek a törvényhozás egyet jelent a lojális, kiválasztott csókosok helyzetbe hozására alkalmas szórakozással? Amellett, hogy lehetnék tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász, mi minden lehetnék?
Az egyebek mellett az én kedvemért újra létrehozott Testnevelési Egyetem rektora biztosan nem lehetnék. Ahhoz túlságosan távol esek a legmagasabb szintektől, ahol szerepeket osztogatnak.”