Utálom a kereskedelmi televíziókat! Komolyan!

„Alaposan kiálltunk az utóbbi napokban az RTL Klub mellett, főként Szily publicista jóvoltából. Szerintem jól tettük. Nemcsak azért, mert a kormány és a kormánypárti politikusok érvelése hátborzongatóan képmutató, hiszen világosabban már nem is jöhetne át, hogy a tényleges cél nem az emberek megvédése a szennytől, a mocsoktól, hanem ezzel szemben az, hogy a két nagy csatorna közül az egyiket (a barátit) hozzák helyzetbe a másikkal (korábban semleges, most ellenséges) szemben.

Az egyértelmű állásfoglalás akkor is jogos, ha a kertévét mint jelenséget nem látom sokkal kevésbé nyomasztónak kulturálisan, mint mondjuk magát a politikát, amilyennek azt napjainkban megfigyelhetjük. Az sem egy magasztos forradalom, amit az RTL Klub épp csinál – még ha végső soron a függetlenségről is szól. Bár gigászok csatája, de a gigászok egyike sem rokonszenves. Plusz felmerül a kérdés: és eddig, amíg nem a ti bőrötökre ment a buli, hol voltatok vajon?

De akárhonnan nézem: nem a kormánynak kell eldöntenie, hogy mi káros az én mentális és intellektuális egészségemre, és mi nem. Megengedő vagyok, el tudok képzelni a felvetésemre egy olyan választ is, hogy korai kapitalista társadalmunk viszonyai közt az emberek nem kis hányada nem képes önállóan dönteni erről. (Arra sem voltak képesek sokan, hogy felmérjék, érdemes-e felvenni a devizahitelt a lapostévére.) Csak hát ne legyünk már kommunisták. Ki vagy te, politikus, hogy ezt megítéld? Mitől olyan biztos az ízlésed? És ha megítéled helyettem, elintézed helyettem, ha végigvezetsz az életemen, a bölcsőmtől a síromig, akkor holnapra hogyan leszek okosabb? Hogyan leszek inkább képes dönteni?”