A magyar politika már régen elindult a profizmus irányába, s ennek már látszanak a jó hatásai. Jó lenne végre, ha a magyar sportban is megjelenne valami hasonló, mondjuk akár a fociban.
„Világossá kell végre tenni: bármilyen nagy is időnként a mellényünk, óriási mentális, lelki problémákkal küszködnek egyes csapataink, legyen az válogatott vagy klubcsapat, s ennek immáron sajnos hagyománya van. A lelki problémák mögött vélhetően önbizalomhiány, és sajnos amatörizmus rejlik, ami azt jelenti, hogy a nagy kihívások nem inspirálóan hatnak az egyénekre, hanem inkább összetöri őket. A helyzet egyszerű: az amatőr összeomlik, ha nagy tétekről és kihívásról van szó, a profi ezzel szemben ekkor nyújtja a legtöbbet.
A feladat nem olyan bonyolult: gondolkodási paradigmát kell váltani a sport területén is. Ki kell végre mondani, ha valami amatörizmus, s az amatőröket fel kell váltani profi játékosokkal. Ugyanis teljesen emberi dolog, ha valaki mondjuk tartósan képtelen jól kezelni egy kiélezett szituációt, például egy idegenbeli meccset több ezer vagy tízezer ellendrukker előtt. A helyzet egyszerű: ez az ember nem profi, hiába van ott. Semmi baj ezzel, az illető az élet más területein kiváló, kreatív munkaerő lehet. Ám ha – »jó kádárista« módjára – újra és újra betesszük az ilyen embereket a csapatainkba, akkor annak a végeredménye az, ami Szlovéniában történt: lúzerség és újra lúzerség.
Profizmusra van szükségünk! Nem csak a sportban, hanem az élet minden területén. A Veszprém férfi- és a Győr női csapata már nyilvánvalóan az, mert profi játékosokat vásárol a két klub, s ezek a játékosok hozzák azt a »pluszt«, amit sajnos sokszor a »tisztán« magyar csapataink még képtelenek hozni.
Meggyőződésem, hogy a magyar politika már régen elindult a profizmus irányába, s ennek már látszanak a jó hatásai. Jó lenne végre, ha a magyar sportban is megjelenne valami hasonló, mondjuk akár a fociban. De ehhez az kell, hogy az amatőrre ne mondjuk azt, hogy ő egy éppen fáradt profi…”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
Kabaréba illő gólok és hihetetlen történetek.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Ezt nem lesz egyszerű megszokni.
Összekevertek két magyar játékost…
Az utolsó szűkítésnél maradt ki.
Utólag visszanézve a meccset már mást gondol, mint amit a pálya mellett érzett.
Szülők válása, első szerelem és közösségi média. Rózsa Gábor filmje kevésbé ünnepi, inkább felnövéstörténet, magabiztosan megfelelve a műfaji elvárásnak. És ami még fontosabb: egyetlen kínos pillanata sincs.
A herceg elleni bestiális támadást előre eltervezték, mégis indulatból követték el, de azt is megtudjuk, hogyan étkezett Szent László és a Rurik-dinasztia leszármazottja. Biológusok a Mandinernek.
