„Az, hogy a civilszervezetek valójában kedélyes klubok, ahol az állampolgár munka után karitatív munkát végezhet, a legjobb esetben beteg cicusoknak hímez ágytakarót, a hatalmuk ellenőrzésétől irtózó kormányok megközelítése. A civilszervezetek ezzel szemben fontos területeken segítik az államot, más ügyekben pedig felügyelik annak működését. Ha pedig munkájukat korlátozza az állam, akkor feladatukhoz tartozik fellépni ez ellen. (...)
A most kipécézett Humán Platform nem kormánybuktató demonstrációkra kapott pénzt, hanem a civil szféra fejlesztését, önszerveződését elősegítő programokra, demonstrációkra. Lázár János viszont éppen a civil szféra felett szeretné átvenni a hatalmat azzal, hogy ő felügyelné a pénzeiket, például a Norvég Alapot. Innentől pedig teljesen legális cél, hogy azok, akik ezt nem tartják jónak (maradjon köztünk: a valódi civil társadalom nagyjából 100 százaléka), tüntethetnek Lázár intézkedései ellen. A demonstrációt pedig joggal finanszírozhatják a civil önszerveződésre és ezzel kapcsolatos demonstrációkra nyert pénzből.
A kikerekedett szemmel mesélt Kálmán Olgá-s sztori lényege valójában tehát csak annyi: egy civilszervezet legális célokért összehívott egy legális tüntetést.
Az ügy megdöbbentő vonatkozása tehát nem az, hogy Gulyás Márton bevallja, hanem hogy mennyien huhognak a hír hallatán. Eszerint ugyanis már tömegek fogadják el, hogy a kormánykritika nem elfogadható érvelési mód.
Megkérdőjelezhetetlen igazság lett, hogy aki a kormányt kritizálja, az politikailag motivált, elfogult, és jobban teszi, ha bekussol, és nem teregeti ki a szennyesét. A propaganda szinte hazaárulássá tette, hogy a számunkra fontos értékeket nyíltan képviseljük.”