A nemzetközi sajtóban máris úgy beszélnek róla, mint a régen várt hősről, aki a gazdasági stabilitás és óvatos növekedés híveivel szemben megteremtheti a szociálisan érzékeny Európát. Erre hamarosan esélyt is kap, ugyanis július elsejétől Olaszország átveszi az Európai Unió Tanácsának elnökségét, és ebben a minőségében ők diktálhatják a következő fél év törvényalkotási menetét.
Renzi ügyes alkukkal és nyomásgyakorlással a most felálló új Európai Bizottság összetételébe és politikai irányvonalába is beleszólhat. Mivel pedig az Európai Parlament második legnépesebb, szociáldemokrata frakciójában a PD-é a legnagyobb delegáció, talán még Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki jóváhagyását is bizonyos feltételekhez köthetik. Hiába látszik ugyanis már eldöntött ténynek, hogy a volt luxemburgi miniszterelnök megkapja az állást az európai állam- és kormányfőktől, a kinevezésre az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania.”